3.1

Apresentando uma interpretação pessoal dos factos e relatando as negociações que realizou enquanto secretário de Estado com muitos dos grandes dirigentes mundiais,demonstra como a arte da diplomacia levou ao mundo em que hoje vivemos e como os Americanos - protegidos pelo isolacionismo do seu país e escudados numa desconfiança em relação à velha ordem - conduziram uma política internacional única.

Analisando mais de três séculos de história, de Richelieu - o pai do estado moderno - à nova ordem mundial, Henry Kissinger vem mostrar como a diplomacia moderna nasceu das tentativas e experiências do precário equilíbrio de poder entre guerra e paz e de que modo a América, por vezes correndo riscos, recusou sempre os ensinamentos destas experiências. O retrato pormenorizado dos maiores dirigentes mundiais - de Gaulle, Nixon, Chu En-Lai, Mao, Gorbatchev - fornece ainda aos leitores uma visão singular das cimeiras diplomáticas.

Enquadrada por um profundo conhecimento histórico,rara perspicácia, uma boa dose de ironia e uma compreensão notável das forças que congregam e dividem as nações, Diplomacia é uma obra fundamental de leitura obrigatória.

Kissingert leginkább külügyminiszterként vagy nemzetbiztonsági főtanácsadóként ismerjük, de ő eredetileg az akadémiai ember volt, Harvardon szerzett PhD-t, és ott tanított amikor Nelson Rockefeller külpolitikai tanácsadója, majd később Nixon elnök stábjának része lett. Vagyis nemcsak azért írt könyvet a diplomáciáról, mert amerikai külügyminiszterként saját maga is befolyásolta a XX. század eseményeit, hanem mert tudósként ez volt a szakterülete.

A könyv az amerikai külpolitika két fő irányzatát, a Wilson nevéhez köthető idealizmust és Theodore Roosevelt realista megközelítését elemzi. Némi elméleti bevezetés után egy elég hosszú történelmi áttekintést kapunk, a XVII. századig visszamenőles elemzi Kissinger a két irányzatot. Az első pár, európai történelmet bemutató fejezet nagyon tetszett. A főbb történelmi eseményekről persze már sokat olvastam, de sok látszólag értelmetlen részlet hátterét most értettem meg. A szerző nem igyekezett túlzottan független maradni, elég nyilvánvaló volt, hogy kik azok a történelmi személyek akiket nagyra becsül, és hogy mik azok a történelmi események, melyek befolyásolták az ő világlátását. Ahogy haladunk előre a könyvben, érthető módon egyre inkább az amerikai események a hangsúlyosabbak, itt azért kicsit furcsa, ahogy Kissinger megpróbál néha kívülállónak tűnni, amikor a saját történelmi szerepéről ír. A könyv 1994-be jelent meg, így egészen a hidegháború végéig jutunk el. ( )

Good general overview of state to state relations. The author speaks with authority and is easy to read. ( )

This book unfortunately has a misleading title, as it is much more about history than about diplomacy itself. But that is not necessarily a problem, as it still has a lot to offer.

Henry Kissinger, with his background in foreign affairs going back to almost the end of World War II and his academic origins has a lot to offer, both in detailed knowledge, engaging narrative and an interesting way of weaving historic trends together not necessarily in chronological order.

The only thing that I did not find quite so excellent was a trend to impose his own position on his description of event that he participated in. This has led to a definitely POV narrative where a bit of academic distance would have better served, and a certain disregard of contemporary event not involving the author, in particular the Carter administration, which certainly has diplomatic content that he could have expanded on.

It might have been better to make this a true history book, keeping to past events. But it is certainly a worthwhile if quite voluminous read. ( )