John Amos ComeniusRecensioni

naučná
Jan Amos Komenský ve své praktické knize přibližuje umění kazatelské.

A Pilgrim's Progress for the Czech people. This book was written during the persecution of Protestants in his country after the 30 years war. It is an allegory of the worldly and spiritual life.

žánr : životopis, autobiografie, vzpomínky
Komenského vlastní životopis zachycuje vzpomínky z let 1628-1658, od odchodu do exilu až po nalezení konečného útočiště v Amsterodamu.

žánr: výchovně-vzdělávací, pro rodiče, výchova dětí
Rodiče nenaplní své povinnosti vůči dítěti jen tím, že ho naučí jíst, pít, chodit, mluvit a oblékat se. Hlavní starostí rodičů je péče o duši.

žánr: filozofická, hledání Boha
Nejznámější Komenského dílo přeloženo do jazyka 21. století. Poutník prochází světem a hledá smysl života. Průvodci mu jsou Všudybud a Mámení. Nakonec pochopí, že jediný zdroj života je možno nalézt v Bohu, když se člověk z Jeho milosti cele odevzdá Ježíši Kristu a jej má za svůj drahocenný poklad. Inspirací byl Komenskému Poutník J. Bunyana.

Szigorú csak azért vagyok a csillagozásban, mert ugyan értékelem Comenius prózaépítményét, de élvezni nem különösebben élveztem – ami azt illeti, az utolsó harminc-negyven oldalt úgy éltem túl, mint Emma lányom szokta az orrporszívózást: nehezen. Egész egyszerűen ez a szöveg nekem már túl didaktikus: elbeszélőnk, Vándor bejárja a Várost (a földi világ kicsinyített mását) két kísérőjével, Mindenlesővel és Bódulattal. Miután fájdalmasan szembesül azzal, hogy az élet minden, de tényleg kivétel nélkül minden elemében úgy borzasztó, ahogy van, a legmélyebb kétségbeesésbe esik, de hál' Istennek (ezt tessék szó szerint érteni) találkozik Valakivel, aki egy gyorstalpaló tanfolyam keretében megmutatja neki a belső harmónia útját*. Comenius ezzel a tanmesével olyan fontos szerzők mellé sorol be, mint Bunyan, de erre az írói alapállásra a huszadik században is bőven akad példa: hogy a világ megérett a pusztulásra, az élet pedig csak kínlódás**, és a kérdés csak az, hogy fel tudunk-e ajánlani valamilyen egyéb opciót helyette. Houellebecq például nem nagyon tud/akar (bár tulajdonképpen tekinthetjük megoldásnak, hogy legszívesebben bedarálná az egész fajt), de azért akadnak (többek között ezotéria tárgykörben) olyanok, akik tudják a tutit, és mindent megtesznek érte, hogy eljusson hozzánk az üzi. Az ajánlataik közül messze nem Comeniusé a legvisszataszítóbb.

Mindezek mellett nem vagyok olyan botor, hogy számon kérjem Comeniuson alkalmazott írói módszereit. Az általa használt botegyszerű allegória akkoriban a lehető legjobb eszköznek tűnt, aminek segítségével egy tollforgató kifejtheti gondolatait. Persze azóta kitaláltak szépíróink más trükköket is, mégpedig jobbnál jobbakat. Nagyon érdekes elképzelni egy skálát az egyik felén A világ útvesztőjé…-vel, másikon meg mondjuk a Nincstelenekkel – micsoda evolúción mentek át azok a prózai eszközök, amiktől az olvasónak muszáj ramatyul éreznie magát! Lenyűgöző! Másrészt az is biztos, hogy Comenius olvasója nem izgalmas szöveget akart kapni, hanem olyan passzusokat, amiket akár újra és újra elolvashat, memorizálhat, feltöltekezhet belőlük, és amelyekből erkölcsi erőt meríthet bizonyos vészterhes, vagy épp túlontúl csábító szituációkban. Ezt az elvárást ez a könyv tökéletesen kielégíti – a maga nemében tehát voltaképpen hibátlan, csak én közelítettem hozzá rossz irányból. Ez van.

* Na ez volt az a rész, amitől legszívesebben kiléptem volna a testemből, hogy amíg a porhüvely olvas, addig én mondjuk megnézzem, kinn mászkál-e a kertben a sününk. Ez a vágyam nem vallási, hanem szépirodalom-módszertani okokra vezethető vissza: ugyanis ezen szakaszban Comenius tulajdonképpen megismétli azt, amiről addig is beszélt, csak ellenkező előjellel. U-na-lom!
** Mondjuk a 30 éves háború kellős közepén, két kolerajárvány között erre a következtetésre jutni finoman szólva is érthető. Ehhez képest visszafogott gazdasági válságaink a mindenkori nyomoronc kormányzatokkal megspékelve Karib-tengeri üdülésnek tűnnek.

Rukopis latinského spisu vznikal kolem poloviny 17. století. Všenáprava je snad nejzajímavější kniha celé Všeobecné porady. Dotýká se problémů, které jsou ještě dnes palčivé. Pojednává mimo jiné o zastavení nelidskosti...

PRELUDIO ALA PANSOFÍA.

Comenius escribió su Pansophiae Pronus (Anunciador de la Pansofiía)
en su exilio en la ciudad polaca de Leszn en 1637 para dar a
conocer el plan de su nueva teoria, su “pansofia", la sabiduría
general de todas las cosas (omnia), para todos (omnes) y
todos los modos (omnino). Anheloso de saber cómo sería recibido por el
mundo, envió el texto a su amigo Samuel Hartlib y su círculo de intelectu
les de Londres. Las ideas de Comenius conmocionaron y meses después el
autor recibió impreso su texto provisto de un nuevo título (Praeludium):
Pansophiae Praeludium. En 1639, ya con la autorización de Comenius, la
obra volvía a ser impresa en Londres con su título original, Pansophiae
Prodromus. Citemos principalmente su edición de 1657, algo corregida y
dirigida por el autor mismo, para sus Opera Didactica Omnia (ODO) en
Amsterdam. Nosotros sólo por razones de eufonía en nuestra traducción al
castellano volvemos a su segundo título, Preludio, aunque citando el de
Prodromus.

Con su esencial fe en el hombre, la obra impactó poderosamente en el
público internacional y tuvo muchos seguidores y también detractores.
Encerraba la idea más cara de Comenius, la de la pansofía como sabiduría
universal -con la enmienda humana implícita-y de hecho para el hombre
la posibilidad de salida de sus laberintos y la culminación espiritual. En
medio de sus obras didácticas Comenius siguió trabajando toda su vida en
su pansoffa, en cuanto educación filosófica salvadora del mundo; la mo
traba y la ocultaba entre los amigos y los enemigos y logró darle su sello a
toda su obra didáctica inclusive. Finalmente en Amsterdam Comenius
culminó esta tarea, en forma incompleta, pero no por eso menos genialment
lograda, al preparar su gran obra De rerum humanarum emendation
sultatio catholica (Consulta sobre la enmienda universal de los asuntos humanos),
que después durante siglos fue considerada perdida hasta que, inesperadamente
recuperada, fue publicada completa finalmente en Praga en
1966 en latín y después en su traducción al checo; sólo muy lentamente está
siendo traducida a otros idiomas.

LO UNO NECESARIO

es una de las últimas obras escritas por Comenius y
constituye su legado espiritual a la humanidad. Es considerada una de sus
obras más bellas, por algunos como Herder, la más bella de todas. Fue escrita
en Amsterdam, publicada en esa ciudad en 1668 y luego reeditada cinco
veces por los pietistas que la consideraban afín con su fe. El anhelo de Come
nius de toda su vida, de hallar salida a los laberintos humanos en la tierra,
trata de llevar al hombre a través de la educación a la sabiduría, a su
elevación pansófica y a una convivencia universal pacífica con otros hombres
reconociendo lo necesario de lo innecesario señalado por Cristo; hasta su
entrega espiritual final a Dios, lo Uno necesario.

COMENIO
LO ÚNICO NECESARIO
La Fundación Rosacruz presenta la obra inédita en castellano, traducida directamente del original en latín: "Unum necessarium, lo único necesario"

Escrita poco antes de morir por el pensador europeo Jan Amos Komensky, conocido universalmente como Comenius, esta obra no sólo se dirige al hombre de su tiempo, sino también a todo aquel que en nuestra moderna y compleja sociedad, busca lo único realmente necesario para salir del laberinto del mundo.

"No os carguéis de cosas de las que no tenéis necesidad, contentaos con lo poco que es útil a vuestra comodidad y alabad a Dios. Si carecéis de toda comodidad, sabed entonces contentaros con lo estrictamente necesario. Si incluso habéis sido privados de esto, tratad de manteneros vosotros mismos. Si tampoco lo podéis hacer, desataos de vosotros mismos, pero cuidad de ataros a Dios. Quien posee a Dios ya no desea nada. Posee el bien supremo y la vida eterna con Dios y en Dios, eternamente y para siempre. Y esto es la culminación y el fin de todo lo que se puede desear"

I can't disparage this book totally; even though a big part of me wants to. It's a decent read if one reads it as complete fiction. See, the problem is with the person of John Comenius primarily, only secondarily the book itself. Now, it may seem that that might be just ad hominemism, but it isn't, and I'll explain why.
Comenius presents this book as almost an anti-utopian, anti-world "spiritual" autobiography; but, if anyone knows anything about Comenius, they will know that this presentation is false. He was not of the opinion that God's kingdom can only be found in the heart. He was, in fact, a utopianist and one of the early proponents of premillennialism/chiliasm in England, when this cultic ideology was still incredibly unpopular among English Protestants. Worse still, is the fact that he had known ties to the early esoteric body known as the Rosicrucians (they were not a full fledged secret society at this point in time). His ties to this esoteric ideological collective can be verified in numerous sources, including this one. He was a disciple of Johann Valentin Andreae, the recognized author of the Rosicrucian manifestos. While, admittedly, Andreae and Comenius tried to distance themselves from that group, they never fully renounced it's ideals; indeed, they still openly promoted it's main idea of utopianism (while almost certainly working covertly to bring about it's manifestation, i.e. the English commonwealth). They only downplayed the occultist aspects of Rosicrucianism. In this book, Comenius devotes a chapter to the Rosicrucians. He does paint them in a negative light, but this is a bit of reverse psychology on the reader because Comenius still supported much of their ideology, as did Andreae. It is interesting that in this chapter, we probably have the earliest account referencing the myth of the ascended masters. After John Dee and Edward Kelly, the phenomena of channeling discarnate spirits became more and more common. I think this is an early witness of that.
There are many things that make me uncomfortable about Comenius. He not only helped to promote premillennialism in England, he was also the catalyst for the forming of the Royal Society, and, indirectly, the Freemasons. The Royal Society set the stage for deism and atheism, due to it's promotion of empiricist and materialistic science. The earliest use of the term "illuminati" (way before Weishaupt) is found in an address of Comenius to the Royal Society; at least, as far as I am aware, it is the earliest. 17th century premillennialists sowed the seeds of the idiotic utopian eschatology that would later metasticize as the cultish heresy called Dispensationalism (probably the worst corruption of mainstream Christianity there ever was). Comenius, by some accounts, was even a supporter of the Jewish false messiah Shabbatai Zevi, a fairly disturbed individual, who had even more disturbed followers. When one does a study of the history of secret societies and occultism it is inevitable that Comenius' name will come up if one is thorough. He bears a significant responsibility for the spread of secret societies and the parasitic affect they've had upon the world subsequently.
To sum up: The book is a lie when presented as autobiography and as a book written by a Christian author. His Christianity is highly questionable when seen in the greater context of his life and pursuits. His paradise of the heart is also false. Comenius attempted, with many other people, to bring in an earthly utopia and a worldly paradise. His paradise was an altogether worldly one, not a spiritual one; in other words, his labyrinth of the world becomes the paradise of the pagan heart; out of chaos, order. Echoes of Comenius are found all over the globalist agenda; from the U.N., to UNESCO, to the CFR, to the Trilateral Commission, the Georgia guidestones, etc etc etc etc ad nauseam. The weight of accountability on this man would not be something anyone would want to take on before God.