Gyula Krúdy (1878–1933)

Krudy (1878-1933) left behind an enormous body of work, a dozen or so of his books being available (at least at one point) in English. (A few dozen works of his works are available on Project Gutenberg and the Internet Archive but every single one is in Hungarian—there is nothing in any other language.) This collection (and other works as well) of short stories is based on the adventures of the hero from the Thousand and One Nights. But these stories are all told by the ghost of Sindbad, an old man looking back on his many love affairs; it comprises equal parts nostalgia, philosophizing, poignant history, and wit. Death is ever-present in these stories, particularly the matter of coming to terms with death and how we view our lives as we age and this lends a certain wistfulness as well. Still, though some stories resonated, I never quite warmed up to the collection and, while I don’t doubt Krudy’s talent, I’ll be very selective in picking up any of his novels.… (altro)

- Rezső.
- Igen?
- Rezsőke. Rezsőkém, drága Rezsődémonom.
- Mondjad, mucuska.
- Csináljuk megint úgy.
- Hogy „úgy”, szívem?
- Beszélj megint úgy, mint Krúdy Adyról.
- Ah. Értem. Khm. Szóval. Hozzád képest a többiek csak gyufalángok, amelyek tűnő fényt rajzolnak ugyan a Király utca kávéházainak vaksi tükörablakaira, de csak te vagy, csak te vagy a szikrát hányó máglya, a hamvasztó vad tűz.
- Huh. Igen, Rezső. Még. Ezt.
- Felejthetetlen kun tekintetedben felfénylenek az orfeumi asszonyok, a könnyű ujjú borok simogatásai, a hazabattyogások a hajnali esőben, a nehéz sors és a könnyű élet, ott fénylik benne, mi is az: költőnek lenni.
- Mrrrrr. Mrrrrrr. Mrrrrrrezső.



(Sok tekintetben tipikus Krúdy-mű. Csak épp nem Rezeda Kázmér a főszereplő, hanem Ady Endre. Akiből ezek szerint csak azért nem lett igazi Krúdy-hős, mert nem élt meg elég időt ahhoz, hogy kiérlelje magában a jellegzetesen Krúdy-s nosztalgiát, amitől - visszanézve - aranyfényben látszanak tündökölni a lumpen éjszakák. Ez a könyv egyfajta nekrológ, ami nem feltétlenül követi az életrajzi tényeket, ugyanakkor azt is elkerüli, hogy karcolhatatlan ércszoborként ábrázolja Adyt. Mert Krúdy pontosan tudja, hogy egy zseni a gyarlóságaival együtt zseni, sőt: a gyarlóságai csak közelebb hozzák hozzánk őt. Ugyanakkor ez nem csak Ady-nekrológ, hanem búcsú egy egész generációtól: a kávéháziaktól, akik füstbe burkolózva ittak, vitáztak, marcangolták egymást hajnalig. Ők azok, akik elhullottak Európa csataterein, vagy csúf betegségek zabálták ki belőlük az életet. Ők azok, akik a kávéházak lelkei, dobogó szívei voltak. De már nincsenek. Így a kávéházak is lelküket vesztették, szívük sem ver már. Egy korszak véget ért.)… (altro)

"Szomjas Guszti, a kiöregedett köz- és váltóügyvéd Pestre költözik, ugyanabba az utcába, ugyanabba a házba, ugyanabba a lakásba, hol évtizedekkel ezelőtt lakott, hogy még egyszer végigélhesse ifjúságát. A világ azonban megváltozott. A régi hősöknek ,,már csak arra van gondjuk, hogy szép hasat eresszenek", már nem értik ,,az érzők fájdalmát és szenvedését", a szép szerelmek hírhedt újságcikkekké rondulnak, az írói alkotás pedig alkalmi, folytatásos fércművekké. Józsiás, a fiatal, romantikus író az egyetlen, aki a század végi romantikát éli, aki a szürkévé másult valóságból sajátos, az álmok és csillagképek meghatározott tájaira menti át a költészetet. A világ így vesszőfutásra ítéli. Az ő szerencsétlen szerelmeinek lesz szemtanúja, érző gyámola Szomjas Guszti, aki ugyancsak a javíthatatlan romantikusok két balkezességével ,,teremt rendet" ifjú barátja körül. Krúdy Gyula írásművészete a 20-as években egy sajátosan egyéni realizmus irányába fejlődött. Az ebben a korszakban született ,,dércsípett remekművek" sorába tartozik a Hét bagoly is (1922). Ez a világ groteszk figurák otthona; sóhajtó költők és perditák, hullamosók és kacér iparosasszonyok, redakciók, kisvendéglők, nyilvánosházak fanyar hangulatot árasztó világa, amelyben az emlékezés, az idő ,,dallamosítása" színezi a hagyományostól ugyan elütő, mégis reális tájakat - téli színeket és hars ízeket felvillantva."… (altro)