Talán előbb kell rajongani, és utána hallgatni, ahogy beszél. (Austert például úgy olvasom most, hogy imádom "hallgatni", pedig nem különösebben érdekel alapból a témája.) Borgesnél így zavartak az ismétlések (még akkor is, ha az utószóban megmagyarázták, hogy szándékosan hagyták benne mint az élőszó frissességét), az, amikor nagyon nem értettem egyet vele, illetve időnként maga a téma is.

Ami a legkevésbé hagyott nyugodni, az nyilván fordítási kérdés, semmi köze Borgeshez(, aki szintén B-vel kezdődik, ha!): "A Biblia például tudvalevőleg azért kezdődik így: Beresit baraelohim, azaz b-vel, mert b-vel kezdődik az a szó, hogy boldog." A boldog nem b-vel kezdődik sem héberül, sem spanyolul, utánanéztem. Szerintem az 'áldott' lesz a megfejtés, az ugyanis tényleg b-vel kezdődik, ráadásul héberül és spanyolul (sőt, még angolul) is! Mázlisták. Szerintem itt szerencsésebb lett volna meghagyni az eredetit, és zárójelben vagy lábjegyzetben odaírni, mit jelent.

Szóval ilyeneken értem rá fennakadni, eléggé kívül maradtam ezen a szövegen, engem nem varázsolt el, sajnálom. Viszont amit a krimiről mondott, az nagyon érdekes, miszerint a krimiolvasó típusa nem létezett Edgar Allan Poe előtt, ő teremtette meg. Addig senki nem olvasott gyanakodva, jeleket, összefüggéseket keresve.

Az állandó sci-fi vs szépirodalom kérdéshez ennek kapcsán csak ennyit tőle: "az irodalmi műfajok talán kevésbé függenek magától a szövegtől, mint attól a módtól, ahogyan olvassák őket." Vigyétek, hivatkozzátok egészséggel.

Fogom még hallgatni a hangját, aztán lehet, visszatérek az ilyesmikhez is, hátha másképp fog már szólni a fejemben. ( )