Jobban tetszett ez a könyv, mint Ablonczy Trianonról szóló, korábban olvasott könyve.
Stílusban ugyan nincs lényeges eltérés - ezzel korábban sem volt gond -, de a Trianon jóval kevesebb oldalon írt le olyasmiket, amiknek a jó részét már tudtam, ezért nem igazán éreztem, hogy van oka a könyv megírásának. Abból egy esszé épp elég lett volna.

Ez az Erdélyről szóló könyv viszont nagyon alapos lett: sokkal részletesebben ír a tárgyban szereplő néhány évről, előzményekről, következményekről, mint a párja. A szerző a korabeli rengeteg irat - melyek egy részét Pestre mentették az Erdélybe érkező front elől - alapján nagyon sokrétűen rajzolja meg, hogy miként alakult ki ekkortájt az az Erdély-kép, ami ma is bennünk él. A két világháború diplomáciai csatározásaival kezdve, a bevonulást, a katonai, majd a polgári közigazgatást, a mindennapi életet, végül az összeomlást fejezetenként ismerhetjük meg.
Az időbeli áttekintés mellett tematikusan is végigjárjuk Erdélyt. Megtudhatjuk milyen hatása volt a visszatért magyar világnak az erdélyi politikára, Erdély és az anyaország viszonyára, a vallásra, az iparra, a közlekedésre, a földosztásra, az oktatásra, a kultúrára, a nemzetiségekre.
A részletesség számomra néha már túlzó, műkedvelőként már nem vagyok kiváncsi minden tucatnyi példányban kiadott erdélyi lap működési nehézségeire.

Külön érdeme a könyvnek, hogy sok-sok személyes történetet, problémát, tragédiát ismerhetünk meg, így a tényszerű történészi nézőponton kívül, egymástól lényegesen eltérő gondolkodású emberek életéből is viszontlátunk egy keveset.
Ablonczy nem hallgatja el a magyar oldalon történt túlkapásokat, bűnöket, miközben a másik oldal által elkövetettekről is beszámol, uszítás nélkül.

A sok új információ között megragadó momentum a végjáték is. A Don-kanyarbeli veszteségek ellenére is korábban sosem látott méretű sereg, egymillió fő állt készen és hadban a román kiugrást követően és sikerrel kezdte el visszahódítani a szövetségesből ellenféllé vált Romániától Dél-Erdélyt. A szovjet úthenger azonban megállíthatatlanul tört előre, így az ott lakó magyarok könyörgése ellenére harc nélkül kellett feladni minden területet a visszavonuló ellenségnek, hogy az Alföldre időben érkezzen az átcsoportosítás.

Hasonlóan drámai azt olvasni, hogy a magukat teljesen magyarnak valló erdélyi zsidók deportálásával a következő népszámlálása alkalmával miként csökkent lényegesen a magyarság számaránya Erdélyben anélkül, hogy a románoknak akár a kisujjukat meg kellett volna mozdítaniuk. ( )