Cezary Michalski

Végtelenül érdekes adalék a II. világháború történetéhez: Michalski az okkult eszmék felől közelíti meg a Harmadik Birodalom kialakulását, így hátborzongva figyelhetjük, ahogy a pángermán és ópogány ezoterikus zagyvaságok megtöltődnek antiszemita és világuralmi szólamokkal, majd betagozódnak az SS lovagrendi lázálmába. Tényleg elképesztő sztori konspirációkkal, Szent Grállal, tibeti expedíciókkal, jezsuitákkal és gólemekkel – az ember szinte várja, mikor ugrik elő Indiana Jones egy oszlop mögül, hogy odacsördítsen valamelyik szöszi náci hóna alá. Tanulságos, nagyon tanulságos, mi történik, ha az addig vicces holdkórosok egyszeriben hatalmat kapnak, és valódi emberek valódi életét kezdik el átalakítani.

Azért óvnék attól mindenkit, hogy csak úgy önmagában olvassa. Amikor Michalski hagyományos ideológiák és a náci ideológia összecsapását a kultúra-ellenkultúra ellentétpárra egyszerűsíti le*, újszerű megközelítést kínál, de a háború egyéb aspektusainak ismerete nélkül mindez kissé félrevezető. Egyfelől azért, mert ebben az egyenletben a New Age egésze egy kalap alá kerül a nácikkal, holott itt azért egy ennél lényegesen diverzifikáltabb mozgalomról van szó. Másfelől pedig a nácik hatalomra kerülésének, illetve a világháborúnak nyilván nem ez volt a legfontosabb oka, inkább csak egy érdekes mellékszála – ráadásul ez a leegyszerűsítés tulajdonképpen elleplezi, hogy a náci ideológia pont azért tudott olyannyira megerősödni, mert számos ponton rímelt az ún. hagyományos, „konzervatív” kultúrára (bolsevikellenesség, „dicső német múlt” hangoztatása, stb.). Ám úgy vélem, egy ilyen kis terjedelmű könyvecske esetében megbocsátható, hogy ezekről az elemekről nem ejtett szót – és mivel összességében remekül szórakoztam (vagy szörnyülködtem – ezek néha rokonértelmű fogalmak) rajta, ezért eszemben sincs lepontozni.

* Ahol a nácik ugye az ellenkultúra, az igazi kultúra pedig… hát, az olyan közelről nincs meghatározva, mindenesetre a kereszténység és felvilágosodás kettős pillérét érti a szerző alatta.… (altro)