Andrzej Kuśniewicz (1904–1993)

Akinek a halálát már az első oldalon megjósolják, nos, az a szereplő rossz írót választott magának. Kérje ki a panaszkönyvet. Kiekericz főhadnagy egy festői kárpátaljai faluban tölti az első világháború utolsó napjait. Nincs sok dolga, telik idejéből visszarévedni az háború előttre, a párizsi andalgásokra, no meg az átélt háborúra, erre a „modern stílusú, gondosan rendezett, őrült balett”-re, amelynek expresszionizmusba hajló képei élesen ellenpontozzák az afféle finom érzeteket, mint mikor egy fának dőlve bőrünkkel érezzük a kéreg egyenetlenségeit, és a kérget borító moha lágyságát. Ez a regény nem a sodró történetek kedvelőit szólítja meg, ez a regény az emlékezés és az érzékelés katedrálisa. És ott áll benne Kiekericz főhadnagy, kinek nyugalmát csak egyetlen dolog zavarja: a bomlás egyre erősödő szaga. Vajon mi bomlik? Az avar? Az avar alatt a tavalyi csaták holttetemei? Vagy netán maga a Monarchia?

Olvassatok Kusniewiczet. Kevesen tudják így, ilyen sűrű nyelven, mégis kiegyensúlyozottan ábrázolni, ahogy a dolgok végérvényesen elenyésznek.
… (altro)

"El fin de un siglo"

El título del libro corresponde al nombre de un regimiento de ulanos con sede en Bela Crkva (Serbia). En los días posteriores al asesinato del heredero de la corona austro-húngara, Francisco Fernando, se integra a dicho destacamento un joven procedente de una bien estante familia vienesa. Emil espera que con la distancia se enfríe la pasión que siente por Lischen, una de sus hermanas.

En tierras fronterizas de un decadente imperio Austro-húngaro en guerra conviven una amalgama de personajes caducos, propios de una época que agoniza. Estos se mezclan con el repaso que el turbado protagonista hace de su vida, poniendo especial interés en el nacimiento y consolidación del secreto que alberga su corazón.

Es un libro intenso que requiere de todos los sentidos del lector. Tiene su ritmo propio. Una vez se entra en él, su lectura es deliciosa. Los viajes en el tiempo son continuos. Pinceladas que en un inicio parecen gratuitas al final acaban encajando, dando lugar a un fantástico fresco de una sociedad que se resiste a desaparecer.… (altro)