Fai clic su di un'immagine per andare a Google Ricerca Libri.
Sto caricando le informazioni... Szevasztopoli elbeszélések * Albert [és más elbeszélések]di Leo TolstoyNessuna etichetta Nessuno Sto caricando le informazioni...
Iscriviti per consentire a LibraryThing di scoprire se ti piacerà questo libro. Attualmente non vi sono conversazioni su questo libro. nessuna recensione | aggiungi una recensione
Non sono state trovate descrizioni di biblioteche |
Discussioni correntiNessuno
Google Books — Sto caricando le informazioni... GeneriNessun genere VotoMedia:
Sei tu?Diventa un autore di LibraryThing. |
Az első elbeszélés a kaukázusi hadjáratokba visz el minket, és azoknak, akik viszonylag sok második világháborús művet olvastak, óhatatlanul úgy tűnhet majd, mintha az urak csak holmi műegyetemi gólyatáborban lennének, ahol ugyan elsütnek néha egy-egy ágyút a távolban nyargalászó pontocskákra, de a lényeg mindazonáltal a sátorozás meg a vodka. Aztán később átváltunk a krími háborúra, közelebbről Szevasztopol ostromára, ami a kötet központi eleme. Itt már keményebben mennek a dolgok, de a sereg arisztokrata szekciója azért továbbra is igyekszik fenntartani a gólyatábori hangulatot – meg is szívják. Tolsztoj elég egyértelműen hárítja át az orosz történelem egyik legszégyenletesebb vereségét a hadsereg legfelső köreire, miközben az orosz közlegényt finoman idealizálja – nem állítom, hogy mindig csúsztatástól mentesen, de azért bőven joggal*.
Bár a kötet második felében a novelláknak már nem a katonaság a terepe, mégis: az alapvető tendencia megmarad. Tolsztoj továbbra is metsző szarkazmussal ostorozza a gazdagokat és szépeket, tolla csak úgy fröcsköl a vitrioltól. Ami egyúttal a korai Tolsztoj-elbeszélések Achilles-sarkát is jelenti – ugyanis ez a fajta elhivatott tanítói szándék végig rátelepszik a történetekre**, megakadályozva, hogy igazán értékelni tudjam azt az érzékeny emberábrázolást, amihez az író amúgy nagyon ért: a fatalisták és idealisták nagyszabású keringőzését.
* T. megjegyzi, hogy Szevasztopol hős védői kétszeres túlerő ellen védték városukat. Hm. Nem tudom. (Sőt: nem hiszem.) Mindenesetre ha ez igaz, akkor az orosz logisztikát minősíti, hogy angolok és franciák (és törökök és piemontiak) a Földközi-tenger túloldaláról képesek voltak biztosítani, hogy túlerőben legyenek (és el is tudták látni ezt a „túlerőt”), mégpedig egy olyan gigantikus Oroszország ellen, aki hazai pályán játszott.
** Persze a nagyregények sem mentesek ettől a jellegtől – elég a Háború és béke gabonatermesztéssel foglalkozó passzusaira gondolni, amiktől az ember a Mezőgazda Kiadó kiadványában érzi magát. Ugyanakkor a nagyregények elbírják az ilyen részeket, úgy érzékeljük őket, mint a kedvenc sorozatunkat félbeszakító „közhasznú hirdetéseket” – alkalomadtán idegesítenek, de a sorozat ettől függetlenül nagyon menő.
( )