Lomborg alaposan megadatolt, mégis rövidke vitairatában szembeszáll a „zöld alarmizmussal” – vagyis azzal, hogy a globális felmelegedés kapcsán folyton csak a katasztrofikus forgatókönyveket vesszük számba, de kizárjuk az értelmes vita lehetőségét. Sorra cáfolja meg az olyan toposzokat, mint a jegesmedvék kihalásának veszélye, az új jégkorszak, vagy a Kilimandzsáró hósipkájának eltűnése. Közben azért nem szabad elfelejtenünk, hogy Lomborg nem a globális felmelegedést vitatja, egyszerűen elfogadhatatlannak tartja, hogy a pánikgombot nyomogatjuk ahelyett, hogy racionális megoldási alternatívákat keresnénk. Végső soron felhánytorgatja az olvasónak, hogy „ösztönösen úgy érezte, hogy meg kell kérdőjeleznie azt az állítást, hogy a globális felmelegedés pozitív hatással is járhat. Ugyanez az ösztön valamiért nem működik, amikor a negatív hatásokról hallunk.” Amely sajátosság amúgy nem csak környezetvédelmi kérdésekben jellemző, hiszen minden évtizednek megvan a maga apokalipszise: az ötvenes-hatvanas éveknek az atom, az ezredfordulónak az üvegházhatás, korunknak pedig az új népvándorlás. Aminél mi sem természetesebb, hisz az ember valószínűleg evolucionálisan van pesszimizmusra kódolva – gondolom, az óvatos ősembernek nagyobbak voltak a túlélési esélyei, mint az optimistának, aki így szólt a barlang előtt: Á, biztos már nincs itt az a benga nagy barnamedve, akit a múltkor láttam. Viszont az utóbbi évszázadokban ragadhatott volna ránk annyi, hogy legalább a sorsfordító kérdéseket alaposabban körüljárjuk, és objektív adatokra épülő döntést hozunk.

Egyetlen bajom a könyvvel, hogy túlságosan az Al Gore & tsai által feldobott állításokra koncentrál – bár szó se róla, azokkal eredményesen kel birokra. Nyilván tudatos szerzői cél ez, Lomborg ezt érzi prioritásnak: a tévhitek felszámolását. Viszont ezzel feladja annak lehetőségét, hogy koherens, jól felépített tanulmányt írjon az „igazi” globális felmelegedésről. Elmondja ugyan, hogy mi nem igaz, de arról kevesebbet beszél, hogy mi igen. Másrészről azzal, hogy ilyen mértékben hozzáláncolja magát ellenfele érveihez, paradox helyzetet hoz létre: azokra a problémákra javasol megoldási alternatívákat, amiknek a létét amúgy megkérdőjelezi. Sajátos helyzet. Ettől függetlenül ez egy tárgyilagos és fontos könyv, amit mindenképpen javasolt átfutni azoknak, akik a téma iránt érdeklődnek. És nem árt, ha közben mindenki tisztában van azzal: Lomborg csak jót akar. És egy termékeny dialógus megnyitására kiválóan alkalmas ez a kis pamflet. ( )

How human populations are impacting the Earth's ecosystem.
How do we relate with our environment & surrounding?
- Eduardo Galicia

Lomborg continues with his level-headed environmental commentary and policy recommendations rather than the usual apocalyptic hysteria that we're used to hearing from mainstream enviro-nuts. ( )

Das schlechteste Buch, das ich seit langem gelesen habe. Die Einseitigkeit und Kurzsichtigkeit der Argumentation machte mich nach einer Zeit verrückt - darum habe ich nach gut der Hälfte das Buch weggelegt und es nicht zuende gelesen.
Eine Recherche zu dem Buch bestätigte mich in meinem Gefühl: Die von Lomborg zitierten Quellen zu vielen Themen kommen jeweils ausschließlich aus einem Lager (zu Folgen des Klimawandels: ausschließlich Klimawandel-Leugner, keine Klimaforscher, zu Interventionsmöglichkeiten: ausschließlich Befürworter minimaler Interventionen). Aus den IPCC-Daten suchte er sich nur EINES der unzähligen prognostizierten Klimamodelle, das seine Hypothesen am besten bestätigt und betrieb übles Rosinenpicken bei Zitaten aus dem Bericht - ignorierte viele Fakten und verzerrte Untersuchungsergebnisse - grauenvolles Buch! ( )

In his book Lomborg acknowledges global warming, but put forward the argument that major societal change for countering global warming may not be economically optimal. Certain parts of Al Gores argument are heavy critized.

An interesting provocation to ordinary orthodox environmentalism, I have though a suspicious feeling over its self-assured presentation. There are quite an amount of critical examination of his text, this one as well as the earlier "The Skeptical Environmentalist". Armchair global warming researchers, such as I, may start at Kåre Fog's website http://www.lomborg-errors.dk/ There one finds that even Yale University Press has published a book with critique. There are counter-critique and counter-counter-critique sufficiently to make your head spin, see, e.g., http://lomborg.com/sites/lomborg.com/files/bl_reply_to_howard_friel_0.pdf ( )