I read Houseboy by Oyono (from Cameroon) and was impressed. This is not up to that standard though nevertheless worth the time. The story tells of an older African who is to be awarded a medal by the French government for something intentionally never made clear. It’s a humorous story that indicts both the French colonial regime and the Africans who participate. Insights into everyday life, a funny and poignant telling, but if you have to choose, read Houseboy instead. ( )

meglepődtem, mert nem tartott ki addig, amíg hazaértem. (Pedig annyira nem a világ végén lakom.) Úgyhogy hamarabb fejeztem be, mint ahogy kitaláltam volna, mit írjak róla – mindegy, improvizáljunk.

Ad1: ez egy igen olvasmányos könyv, mint a fenti ábra mutatja.
Ad2: afrikai irodalom esetében szokatlan az is, hogy ez egy ennyire átgondoltan szerkesztett könyv – három jól elkülönülő, egymásból építkező egységből épül fel. Az elsőben Meka (az „öreg néger”) értesül róla, hogy érdemei elismeréséül egy igen-igen illusztris fehér ember ki fogja tüntetni. Ezen kívül ebben a részben tulajdonképpen nem is történik semmi – mégis, a könyv felét ez teszi ki. Ugyanis Meka, valamint Meka tág értelemben vett családja a hírnek úgy megörül, hogy fergeteges szomszédolásba kezdenek vagy 100 oldalon keresztül. Ami igen szórakoztató, mert ezek a kameruniak bűbájos vendéglátók. A második szakasz maga a kitüntetés, illetve a kitüntetést követő buli leírása. Ez is remek rész: sziporkázó iróniával ragadja meg gyarmatosítók és gyarmatosítottak találkozásának abszurditását, és azt, miképp ébred rá Meka ennek az egész kitüntetés-hacacárénak a káprázatos hiábavalóságára. Aztán van a harmadik rész, amikor is Meka hazatér, és a már említett rokonsággal jól kitárgyalják ezt az egész ügyet.
Ad3: ez a fránya harmadik etap viszont a torkomon akadt. Jó, hát karneváli hangulatban sistereg a falu Meka körül, mindenki elmondja, ami a szívét nyomja, és ezzel konkretizálják kicsit az író üzenetét, majd a végén ellőnek egy geget – csak épp az előző két részhez képest az egész olyan esetlegesnek és valahogy levegőben lógónak tűnik. El van maszatolva. Ha húsz oldallal rövidebb a könyv (vagy másik húsz oldallal végződik), talán még a legjobb afrikai regénynek is nevezném, amit valaha olvastam.

Ettől függetlenül azoknak, akik épp szeretnének megismerkedni Fekete-Afrika irodalmával, mindenképpen ajánlom. Egyfelől gördülékenysége miatt, másfelől meg azért, mert az a vendégjárás az elején, az epic.
( )

I bought this book because I thought Oyono's Houseboy was a powerful depiction of the evils of colonialism and I was eager to read more by him. Although I enjoyed this brief intensely satirical novel, I didn't feel it had the force of the later work. Meka, the old man of the title is, for no apparent reason except that he "gave" his ancestral land to the local church and had two of his sons killed in the French army during World War II, told that he is to receive a medal from the chief white man in Cameroon. At first he is quite proud of this, and his fellow villagers and relatives from nearby villages converge on his home for the expected celebration. Although he does receive the medal, and hears a lot of hypocritical talk from the French colonialists, subsequent events change his mind about "the whites." Oyono paints a vivid picture of village community life and customs, perhaps poking fun at them a little, of various characters including Meka's wife and her brother and sister-in-law, and of the completely separate world of the whites. One of my favorite scenes was when an interpreter, who is translating an interchange between Meka and the French police chief, tells Meka, while the police chief thinks he is translating, "don't annoy the white man. You can think what you like about him when you are out of here . . .Don't do anything stupid! Your case has been all fixed up."