Kaari ​Utrio finn történész-író „történelemkönyvét” sok nyelvre lefordították már. Mind hazájában, mind a világ különböző országaiban kisebb-nagyobb felzúdulást keltett azzal a szemérmetlen állításával, miszerint a történelmet eddig férfiak írták férfiakról és férfiak számára, következésképpen hamisan vagy legalábbis egyoldalúan. S hogy a világ rendje helyreálljon, megírta ő, a nő, a nők történelmét a nőknek. Pontosabban az európai nő, gyermek és család történetét, nem titkolva azon meggyőződését, hogy műve a teremtés koronáinak is okulására szolgálhat. „Úgy vélem, hogy alkalmazkodni képes testvéreim jól boldogultak az életben, amennyire csak a külső körülmények lehetővé tették… Nehéz helyzetbe azok kerültek, akik nem tudtak alkalmazkodni, akik valami másra szomjaztak: tudásra, függetlenségre, saját akaratra, azok, akik a dolgokat másként látták, mint a többiek. Az ilyen ember sorsa mindig a szenvedés, akár férfi, akár nő az illető. Szenvedésük árán Európa lassanként humánusabb és jobb világgá változott. A modern európai nő a gondolat és a tett olyan szabadságát élvezheti, amelyről ősanyái vagy testvérei a földgolyó más részén még csak álmodni sem mertek. Ezért mondok köszönetet valamennyi múltbeli testvéremnek, különösképpen azoknak, akik nem alkalmazkodtak. ”
Kaari Utrio műve vélhetően nálunk is felkelti az olvasók figyelmét.

Kaari Utrion teos Eevan tyttäret on mielenkiintoinen ja helppolukuinen tietokirja. Utrion näkökulma on feministinen ja hän kirjoittaa varsin suorasanaisesti esimerkiksi kirkkoisien naisvihasta. Niin rajoitettua kuin naisen elämä historian saatossa olikin, nostaa Utrio esiin myös itsenäisiä, rajoja rikkovia naisia kuten esimerkiksi keskiajalla itsensä kirjailijana elättäneen Christine de Pisanin tai frankkien kuningatar Klotilden. Lapsen aseman muutos ja yksityiskohdat, joilla Utrio lasten kohtelua kuvaa, ovat jääneet mieleen erityisen hyvin. Teoksessa on runsaasti tekstiä havainnollistavia hyvin valittuja kuvia. Kuvatoimitus ansaitseekin mielestäni erityiskiitoksen. ( )