The Tin Drum by Günter Grass made a big impression on me when I first read it 20 years ago and it’s high on my list of books to reread. Crabwalk is not as good, but is much shorter and plays on familiar Grass themes, namely post war German society and its attitudes. Grass uses the little-know worst maritime disaster in history, the sinking of the Wilhelm Gustloff by a Russian submarine in January 1945, with the loss of over 9,000 lives, as the fulcrum for his story. The narrator is Paul Pokriefke, a washed up writer whose patron pushes him to write a book about the disaster, mainly because Paul was born on the Gustloff the night it sank, before being rescued with his mother Tulla. During the course of his research, Paul comes across a website that glorifies the person for whom the ship was named, a staunch Nazi who was assassinated by a Jewish student in 1936. It turns out the website is run by Paul’s teenage son, Konrad, heavily influenced by grandmother Tulla, who thinks the Gustloff story should be widely told and reminisces about the happy days when it was a cruise ship subsidized by the Nazis. Konrad’s right wing dogma is opposed by the arguments of his chat room rival, a Jew. Their back and forth arguments and interaction contrast the scenes describing the real Gustloff and his Jewish assassin, David Frankfurter.

Grass uses three generations of characters to skillfully paint a picture of German attitudes and where they are going since the war ended. There is Paul’s mother Tulla and his mysterious patron who could be Paul’s father or Grass himself. This generation that lived through the war recognizes the suffering of the German people and want their story told, rather than dwelling on a guilty past and keeping quiet. There is Paul’s generation who have an overwhelming sense of guilt and never want to talk about the war. And there is the next generation who are starting to ask questions, who want to know more. This latter generation’s opinions are driven in two very different directions, fueled by the silence of their parents; the right wing using past guilt and non-recognition of German suffering as a platform for Neo-Nazi doctrine and the left wing who want to take responsibility for Germany’s past and speak openly about it. The two viewpoints are represented by young Konrad and his opponent, who expound both sides of the Gustloff sinking story to further their arguments (the Gustloff was also carrying hundreds of German auxiliary naval personnel, although their numbers were dwarfed by the overwhelming number of civilian refugees on board).

While probably not Grass’s best work, Crabwalk does paint a realistic picture of the gamut of German attitudes towards the war. I've heard the same arguments from German friends. It still remains relevant today 20 years after its publication, even more so with the rise of the political right and anti-immigration movement not only in Germany but in Europe as a whole. ( )

Ingadoztam, mint xenofób szocialista a kvótanépszavazás előtt, hogy ez most négy csillag, vagy négy meg egy fél. Mert egyrészt nem sok van benne a nyelvi síkok csodás karneváljából, amiért Grasst becsülöm, és amivel Grass olyan inspirálóan tudja megkínozni az embert – másfelől viszont a tartalom (a) meg a forma (b) nagyon is rendben van, és hát Grass elég jó író ahhoz, hogy már ennyiből tisztességes regényt üssön össze. (Vagy tisztességtelent. Az irodalomban ez utóbbi is tud bók lenni.) Talán mire megírom eme értékelést, eldöntöm. Úgyhogy legyen még pár mondat.

a.) A tartalom: a könyv mélyén egy pedáns történelmi tanulmány rejlik Wilhelm Gustloffról, a szabályszerűen megmerényelt náci tisztviselőről, valamint a róla elnevezett hajóról, ami csúf véget ért 1945 januárjában: egy szovjet tengeralattjáró torpedója a tenger fenekére küldte – nagyobb baj, hogy ebben a pillanatban fedélzetén menekültek ezrei tartózkodtak, köztük jelentős számban gyermekek. A világháború iránt érdeklődök számos korrekt információt kiszemelgethetnek belőle mártírképzéssel, Harmadik Birodalom jóléti intézkedéseivel, haditengerészettel, és az orosz előretörés által előidézett menekültáradattal kapcsolatban – ha valami felfelé billenti a csillagozásomat, ezek az adatok lesznek azok. A lényeg azonban nem ez, hanem a sérelmi gondolkodás folyamatának kialakulása – így lesz a könyv példabeszéd arról, hogyan sodorják katasztrófába a szélsőségre hajló elmét a kibeszéletlen traumák.
b.) A forma: súlyos dolgok ezek, Grass nem is vállalkozik arra, hogy maga beszéljen róluk – ő csupán saját regényének marginális mellékszereplője (az Öreg) marad. Ráklépésben közelít a témához: megteremt egy elbeszélőt, aki pont a hajó süllyedésekor jött a világra. A születés helye és ideje nem mindegy – talán az a terv, hogy narrátorunk szimbolikusan feloldja a tömeghalál feszültségét azzal, hogy élni kezd. Csak hát az a baj, hogy erre nem képes: túl gyenge hozzá. Ahogy – attól tartok – Grass is túl gyenge ahhoz, hogy választ adjon a kérdésekre, az irodalom eszközeivel megváltson áldozatokat és bűnösöket – még az sem sikerül neki, hogy egyáltalán elkülönítse őket egymástól. De azt hiszem, ez érthető – ehhez a munkához (Grass szerint legalábbis) senki sem lehet elég erős. Mert nincs feloldozás, nincs megoldás, sőt Grass részéről még állásfoglalás is alig van… No mondjuk ez hiányzott, az állásfoglalás. Tudom, tudom, az írói állásfoglalás voltaképpen mindig az olvasó korlátozása, de mégis… Jól esett volna. És ennek elmaradása (így végiggondolva) lentebb is pöcköli a csillagokat. ( )

Mein erster Grass – ich bin nicht sicher, ob es mehr werden.
Sprachlich gewandt, aber nicht meisterlich, inhaltlich eher dröge. Nicht so sehr, dass mir wirklich langweilig geworden wäre, all die Fakten um den Untergang der Wilhelm Gustloff und auch die darum gesponnenen Geschichten auf mehreren Zeitebenen sind durchaus interessant.
Letztlich war es aber weder spannend, noch hat es mich sonderlich berührt. Kein schlechtes Buch, aber besonders gut ist es auch nicht. ( )

Best wel een goed boek, maar ook een beetje gezocht opgezet, met dat vertellen in krabbengang. De ondergang van de Gustloff in januari 1945 opengereten door een Russische onderzeeer was 'de grootste scheepsramp uit de geschiedenis'. De verteller. die kort na (of voor? de verhalen lopen uiteen) de aanslag werd geboren vertelt de voorgeschiedenis vanaf het vermoorden van de Nazi Gustloff de naamgever van het schip en zijn moeder die in de buurt van Danzig woonde, de nageschiedenis met zijn zoon die op het internet onder pseudoniem dweept met nazisme en diens sparringpartner die zich als Joods afficheert en het verhaal van de ondergang van de Gustloff. Vooral het internetgebeuren is beschreven voor licht-digibeten. De verhouding grootmoeder-kleinzoon (zoon) is wel goed gedaan, maar of het dramatische eind in het heden nu nodig was, weet ik niet zeker. ( )

קשקוש נפוח טוטלי. על האסון הימי הגדול בהיסטוריה. ספר ממש עצוב. ( )