Indeholder "Indledning", "Forfatterens Fortale", "I. Pantagruel fører en Koloni af Utopiere til Dipsodien", "II. Hvorledes Panurge blev gjort til Slotsherre paa Salmigondin i Dipsodien, og hvorledes han opaad sit Korn paa Roden", "III. Hvorledes Panurge priser Skyldnerne og Laantagerne", "IV. Fortsættelse af Panurges Tale, hvori han priser Udlaanere og Skyldnere", "V. Hvorledes Panurge afskyer Skyldnere og Udlaanere", "VI. Hvorfor de nygifte Mænd var fritaget for at gaa i Krig", "VII. Hvorledes Panurge havde en Loppe i Øret, og hvorledes han afstod fra at bære sin prægtige Buksesplit", "VIII. Hvorledes Buksesplitten anses for at være den vigtigste Del af Krigsudrustningen", "IX. Hvorledes Panurge søger Raad hos Pantagruel for at få at vide, om han bør gifte sig", "X. Hvorledes Pantagruel viser Panurge, hvor vanskeligt det er at give Raad i Ægteskabsspørgsmaal og i den Hensigt peger paa visse Skæbner hos Homér og Virgil", "XI. Hvorledes Pantagruel viser, at Orakelsprog ved Terningekast er ulovlige", "XII. Hvorledes Pantagruel ved det Vergilianske Røgorakel udgransker, hvordan Panurges Ægteskab vil blive", "XIII. Hvorledes Pantagruel raader Panurge til at søge sit fremtidige Ægteskabs gode eller onde Lykke bestemt ved Drømme", "XIV. Panurges Drøm og dens Fortolkning", "XV. Panurges Undskyldning for og Forklaring af Munkemysteriet med saltet Oksekød", "XVI. Hvorledes Pantagruel raader Panurge til at henvende sig til en Sibylle fra Panzoust", "XVII. Hvorledes Panurge taler med Sibyllen i Panzoust", "XVIII. Hvorledes Pantagruel og Panurge fortolker Sibyllens Vers paa forskellig Vis", "XIX. Hvorledes Pantagruel priser de stummes Raad", "XX. Hvorledes Gedenæse svarer Panurge med Tegn", "XXI. Hvorledes Panurge henter Raad hos en gammel fransk Digter ved navn Raminagrobis", "XXII. Panurges Forsvar for Tiggerbrødrenes Orden", "XXIII. Panurge mener, at de bør vende tilbage til Raminagrobis", "XXIV. Hvorledes Panurge søger Raad hos Epistemon", "XXV. Hvorledes Panurge raadfører sig med Hr. Trippa", "XXVI. Hvorledes Panurge søger Raad hos Broder Johan af Hakkemadsordenen", "XXVII. Hvorledes Broder Johan giver Panurge lystige Raad", "XXVIII. Hvorledes Broder Johan trøster Panurge i hans Frygt for at blive Hanrej", "XXIX. Hvorledes Pantagruel tilkalder en Theolog, en Læge, en Retslærd og en Filosof for at hjælpe Panurge i hans Forlegenhed", "XXX. Hvorledes Theologen Hippothadæus giver Panurge Raad i hans Ægteskabsanliggende", "XXXI. Lægen Rondibilis' Raad til Panurge", "XXXII. Hvorledes Rondibilis forklarer, at det at være Hanrej naturligt hører med til Ægteskabet", "XXXIII. Hvorledes Rondibilis giver et Middel mod at blive Hanrej", "XXXIV. Hvorledes Kvinder i Almindelighed higer efter det, der er forbudt", "XXXV. Hvorledes Filosofen Trouillogan taler om Ægteskabets Vanskelighed", "XXXVI. Fortsættelse af den ephektiske og pyrrhonianske Filosof Trouillogans Svar", "XXXVII. Hvorledes Pantagruel raader Panurge til at søge Raad hos en Nar", "XXXVIII. Hvorledes Pantagruel og Panurge berømmer Naren Triboulet", "XXXIX. Hvorledes Pantagruel overværer Dommeren Bridoyes Domsafsigelse, da han afgjorde Processen ved Terningekast", "XL. Hvorledes Bridoye forklarer Grunden til, at han nøje undersøger de Processer, som han dog afgør ved Terningekast", "XLI. Bridoye fortæller Historien om Forligsmægleren", "XLII. Hvorledes Processer opstaar, og hvorledes de naar til Fuldendelse", "XLIII. Hvorledes Pantagruel undskylder Bridoye og hans Maade at afsige Domme paa ved Terningekast", "XLIV. Pantagruel fortæller en Historie om menneskelige Dommes Usikkerhed", "XLV. Hvorledes Pantagruel søger Raad hos Triboulet", "XLVI. Hvorledes Pantagruel og Panurge fortolker Triboulets Ord forskelligt", "XLVII. Hvorledes Pantagruel og Panurge beslutter at søge den guddommelige Flaskes Orakel", "XLVIII. Hvorledes Gargantua paaviser, at det ikke kan være Børnene tilladt at gifte sig uden deres Forældres Vidende og Samtykke", "XLIX. Hvorledes Pantagruel gjorde sine Forberedelser til at staa ud paa Havet, og om den Urt, der kaldes Pantagruelion", "L. Hvorledes den berømte Pantagruelion tilberedes", "LI. Hvorfor Planten kaldes Pantagruelion og om dens vidunderlige Egenskaber", "LII. Hvorledes en vis Slags Pantagruelion ikke kan fortæres af Ilden".

??? ( )

A derék Pantagruel hősi cselekedeteinek és mondásainak
HARMADKÖNYVE
(móriczos változat)

PANURGOSZ: Urambátyám, én mögházasodnék.
PANTAGRUEL: Ne tegye kend, mer mögcsalja az asszon.
PANURGOSZ: De pedig!
PANTAGRUEL: Akkó szakadjék mög kend.

(Valahogy így. Csak sokkal több szóban. Rabelais első két könyvének hősei most visszatérnek, hogy egy alacsonyabb költségvetésű történetben szórakoztassák a nagyérdeműt. Ezúttal jóval kevesebb a pajzán kaland és a világot átszelő utazás – jobbára csak a mélyen férficentrikus filozofikus eszmecsere marad. Az igazi főszereplő ezúttal Panurgosz, aki elhatározza, hogy nőt veszen magához, de előtte kikéri nagybecsű patrónusa, Pantagruel véleményét, aki ebben a könyvben nem testi erejét, sokkal inkább bölcsességét villogtatja. Pantagruel nem támogatja az ötletet, megjósolván, hogy a hölgyemény szarvakkal ajándékozza majd meg Panurgoszt, ráadásul alighanem el is agyabugyálja – de az érintett sutba vágja a jó tanácsot, és továbbra is ragaszkodik elképzeléséhez. Innentől kezdve újra és újra azt látjuk, hogy Panurgosz a legkülönbözőbb orákulumokhoz fordul útbaigazításért, bölcshöz és bolondhoz, orvoshoz és filozófushoz, tudáshoz és varázslathoz, vagy egyszerűen csak a hatoldalú kockához, akik mind csalfa asszonyt ígérnek neki – de hősünknek egyre vadabb kacskaringókkal mindig sikerül úgy magyarázni az eredményt, hogy az az ő előfeltételezéseit támassza alá. Hogy aztán az egész retorikai salto mortale meglepetésszerű hajóútba – és bosszantó függővégbe* – torkolljon a végén. Tanmese ez az ostobáról, aki nem képes döntéseiért vállalni a felelősséget, ezért tanácsot kér – de ha nem szája íze szerint való a tanács, akkor vissza az egész. Ráadásul mindez olyan hajmeresztő okoskodásokkal teletűzdelt tündéri szófosással előadva, hogy attól az ember legszívesebben a falnak menne – ez a stíl gúnyos koppintás a korabeli Sorbonne szőrözőinek és zabhegyezőinek az orrára, akik felsőbb parancsra még a feketéről is bebizonyítanák, hogy fehér, de legalábbis törtszürke. Persze e szatirikus koppintástól a párizsi egyetemet még nem szippantotta be akkoriban az önnön oktondisága által képzett fekete lyuk, de annyi azért elmondható, hogy amíg Rabelais neve azóta is közszájon forog, a Sorbonne teológusainak névsorát 1543-ból alighanem csak pár szent őrült tudná akár csak részben is felsorolni. És ez is valami – az irodalom kis diadala az emberi butaság felett.)

* Apropos függővég. Remélem, Csordás Gábor már elkezdte fordítani a negyedkönyvet, mert különben! ( )