"Embernek hisszük magunkat. No de mit is jelent ez? Felipe Fernandez-Armesto, a londoni Mária Királyné Egyetemen a globális környezettörténet professzora, tanulságos útra visz bennünket, az emberi nem történetén át. Feltárja, mi minden mond ellent annak a legalapvetőbb vélekedésünknek, hogy emberek vagyunk, és mindig is azok voltunk.

Embernek hisszük magunkat. No de mit is jelent ez? Miként határozható meg az emberi jelleg?

Felipe Fernández-Armesto, a londoni Mária Királyné Egyetemen a globális környezettörténet professzora, tanulságos útra visz bennünket az emberi nem történetén át. Feltárja, mi minden mond ellent annak a legalapvetőbb vélekedésünknek, hogy emberek vagyunk, és mindig is azok voltunk.

Öt nagy témakörben vizsgálódik: a Homo sapiens és a majomfélék kapcsolata; az ember mint az állatvilághoz tartozó, ám abban dominanciát szerzett lény (ókori kínai, indiai, görög világképek, utópiák, Biblia); a neandervölgyi embert és más evolúciós rokonainkat övező paleoantropologikus vita; a fajokat nem mint szilárd, hanem mint képlékeny kategóriákat kezelő felfogás (mi szubhumánus, mi teljesen humánus és mi egyáltalán nem humánus - fizikai jellemzők, bőrszín, stb.); a mesterséges intelligencia kapcsán felvetődő problémák, pl. a tudat és a képzelet); és végül a jövő lehetőségei a biotechnológia tükrében.

Részint tudományosan igazolt tények, részint anekdoták sokaságával rávilágít, hogy jóformán minden olyan tulajdonság, amit egyedülállóan emberinek gondoltunk - a nyelv, a tűz, az eszközök használata, mezőgazdálkodás, szervezett együttműködés és hasonlók - más állatoknál is fellelhetők; a lélek vagy a szellem megléte az emberben igazolhatatlan; az öntudatról pedig olyan keveset tudunk, hogy nincs értelme azon spekulálni, vajon az ember létrehoz-e öntudattal bíró mesterséges lényeket, ha egyszer azt sem tudjuk, mi az, amit át kéne adnunk nekik.

Az Európa Diákkönyvtár párjaként elindított új sorozatunkban olyan műveket adunk közre, melyek élvezetes formában összegzik mindazt, amit a történelem, a kultúrtörténet, a társadalom- és természettudományok legfontosabb kérdéseiről manapság tudnia kell és tudnia érdemes a művelt, felkészült diáknak és a tájékozott felnőtt olvasónak."

Geschiedenis van het concept mensheid; Interessant overzicht, maar teleurstellend einde. ( )

A wide-ranging historian, Fernandez-Armesto turns philosophical in this short essay, arguing that something most people could confidently define, a human being, becomes problematic when examining history. He propels himself into the subject from this assertion: "Humanity is in peril--not from the familiar menace of 'mass destruction' and ecological overkill--but from a conceptual threat." This strong thesis culminates with the author's discourse on the incipient erosion by genetics and robotics of who (or what) qualifies as a member of humanity. It begins with Fernandez-Armesto's analysis of a less threatening aspect of the limits of human identity: where we have historically drawn the line between humans and animals. He then considers a variation of the same issue, debate within paleoanthropology about which hominids are ancestral to humans, a discussion that moves smoothly to attributes common in historical definitions of humankind: anatomy, tool use, language, and culture. Eminently readable, this is a profound inquiry with ethical implications for such issues of the day as abortion.

Well known sign of really clever people is that they make the understanding of complex issue easy without resorting to simplification.

This book unpicks and exposes the arguments of trying to say we are not animals( and why we suddenly started to want that this distinction held). For example, if humans are tool-makers, builders, have a learned culture so are animals!

Then it moves on to expose the theories of why humans try to define humanity by excluding other humans on physical criteria. Being, black, big headed but no basis in reality.

He them moves to look at the various attempts at defining humanity by excluding humans according to social criteria. For, example, if they didn't have big ships, guns etc then not civilised so sub-human. (The Japanese beating the S**t out of the Russians in 1905 started to put the boot in that argument!)

Equally trying to argue that as Homo Sapiens we must be the top dog fails in terms of hominids and other animals in general but does throw up the issue that if you include apes etc with the fold humanness then you logically may then start excluding children with severe handicaps or adults in a coma

In the final chapter he explores what is humanness if genetically altered or machine built. The danger of a re-born eugenics is discussed.

His final conclusion is that we need look at humanness as a range of dynamically shifting factors that are historically contingent rather then fixed and he makes a plea for us to live up to our myths of being creative, self-aware, rational. moral etc ( )