Oooh. Sometimes the rabbit holes I climb down to read books off my algorithmic radar really pay off.
Legend and history and political allegory and linguistic diversion. ( )

A that helps the reader to understand the long history of the Balkans. The clash of civilizations is brought forward in this magnificent historical novel. ( )

Kadare könyve amolyan prózásított albán ballada vérbosszúval, babonával, misztikummal és egy rakás gyanús idegennel, akikről elég gyakran derül ki, hogy törökök, de legalábbis török zsoldban állnak, vagy legalábbis ezt feltételezhetjük róluk. A konfliktus ezúttal egy híd körül bonyolódik, amit rejtélyes vállalkozók próbálnak felhúzni – dacolva a helyiek rosszallásával, akik úgy reagálnak az egészre, mintha nem is az Ujun folyó fölé, hanem konkrétan a szájukba épülne az a híd. És mivel racionálisan nehéz indokolniuk, miért olyan rossz, hogy az ember át tud menni a folyón anélkül, hogy vizes lenne a lába, vagy hogy a révész után kelljen rohangálni, ezért holmi vizitündérekre hivatkoznak, meg a folyó szellemére. Aztán ott van a közeli kompvállalkozás (akik meglehetősen XX. századira sikerültek), ők se nézik jó szemmel az ügymenetet, de hát az mondjuk világos, nekik mi fáj benne. Mindenféle gondok adódnak tehát, amik végül egy echte Kőműves Kelemen-sztoriba torkollanak bele, és mindezt súlyosbítandó: az oszmánok már a spájzban vannak. (Megjegyzem, a balkáni prózára amúgy jellemző, hogy a törökökre osztja ki a rosszfiú szerepét, hol többé, hol kevésbé sematizálva őket. Aminek nyilván megvannak a történelmi okai.) Szóval minden adott, hogy egy fullasztó atmoszférájú történelmi regényt kapjunk, de szerintem nem kapunk. Elégedetlenségem okai a következők:

1.) A borító olyan ronda, hogy szúnyogot lehet vele irtani. Mondjuk az Ulipus eme sorozata esetében ez talán alapkövetelmény lehetett.
2.) Nem szoktam fordítási problémára hivatkozni, de ez már túlmegy a rezisztenciámon. Bár nem olvastam eredetiben Kadarét, de más Kadarét magyarul igen, és nem gondolom, hogy ilyen semmilyen hangulatú textusokat írt volna. Halványan olyan érzésem volt, mintha egy középiskolások számára lefinomított szövegvilágban barangolnék.
3.) Ritkán találkoztam ennyire személytelen E/1-es elbeszélővel, mint ebben a könyvben. Állítólag pap, de ilyen erővel akár pék, könyvelő vagy humánerőforrás-menedzser is lehetne, annyira kevéssé van kidolgozva. Az E/1-es elbeszélők amúgy is a kortárs próza Achilles-sarkai, sokan fordulnak hozzájuk, és sokkal kevesebben értik meg, micsoda munkát kell beléjük fektetni a velük való azonosulástól kezdve addig, amíg személyiségüket összehangoljuk a nekik szánt társadalmi-történelmi közeggel – ebből itt kevés valósult meg. (Vagy a fordítónak nem sikerült elhitetnie, hogy Kadarénak sikerült.)

Szóval csalódás volt, különösen annak fényében, micsoda potenciál rejlik magában a puszta történetben. De legalább gyorsan el lehetett olvasni. ( )

En tur til Albanien var en perfekt anledning til at stifte bekendtskab med albansk litteratur - dog læst på tysk, der var det mest tilgængelige i lufthavnen. Ismail Kadare er en markant moderne albansk forfatter, der blev belønnet med den internationale Man Booker pris i 2005. Hans bøger udgives i Paris, og han har også flere danske oversættelser bag sig. Denne roman er dog ikke en af dem.

Broer og brobygning er ikke noget usædvanligt motiv i litteratur fra det multietniske Balkan med Ivo Andric’ Broen over Drina som det mest markante eksempel. Her blev broen både vidne til grusom vold og en konkret forbindelse mellem steder og folkeslag.

Die Brücke mit den drei Bögen udspiller sig i Albanien i slutningen af 1300-tallet, hvor hele Balkan var i opbrud. På den ene side var der Byzans, den gamle supermagt med hovedstad i Konstantinopel. Den statsdannelse var i konstant og langvarigt forfald, mens der på den anden side var de fremstormende osmannere, der under halvmånens banner erobrede den ene provins efter den anden.

Fortælleren er den aldrende munk Gjon, der bor ved Det onde Vand, en flod øst for havnebyen Vlora. I århundreder har færgeselskabet Pramme & Færger sørget for transporten, men pludselig dukker nogle mystiske udsendinge op: de vil betale den lokale greve store penge for retten til at bygge og drive en bro på stedet. Kort efter tager andre fremmede fat på at renovere den gamle vejforbindelse mod øst, der har fået lov til at forfalde gennem århundreder.

De fremmedes mærkelige sprog er bekymrende, men for Gjon er åbningen af den gamle karavanerute alligevel både skrækindjagende og fascinerende. Og pengene kan greven naturligvis ikke sige nej til, selvom han i øvrigt afviser at blive tyrkernes vasal eller at lade sin datter gifte med de nye magthavere mod øst. Andre vælger anderledes, men det er et gennemgående tema, at albanernes mange indre stridigheder og egoistiske valg gør det fremmede herredømme uundgåeligt.

Romanen lever kun i de første og sidste passager op til sin forklædning som middelalderlig krønike. Ellers fortælles den i et moderne og ligefremt sprog, hvor propaganda også er et centralt tema. I striden om de rejsendes penge benytter begge selskaber sig af gamle legender. Pramme & Færger udbreder historier om vandnymfernes raseri og snarlige hævn over det overgreb, som brobyggeriet angiveligt er. Omvendt dyrker broselskabet historien om, at stærke bygningsværker skal bygges på et sonoffer – men at de omvendt ikke kan falde, når dette offer er bragt.

Die Brücke mit den drei Bögen når ikke Broen over Drina i drama eller litterær kvalitet, men det var en fin historie. Særligt spillet mellem de to konkurrerende selskaber og den langsomme udbygning af tyrkernes magt ved at forstærke og sætte sig på transportkorridorer og støttepunkter gav romanen spænding og stemning. ( )

In 1377 a monk, Gjon Ukcama, begins his chronicle of the events of that time in his corner of Albania. What follows is a mesmerizing tale. It can be read on several levels; the straightforward narrative of a bridge being built over a raging river, the Ujana e Keqe ["Wild waters"], construction undermined by sabotage, bitter rivalry between two entities: Boats & Rafts and Roads & Bridges. Byzantium is crumbling; the Ottoman Empire encroaches on Albania; Gjon writes on the last page of his chronicle, "times are black; soon night may fall..."
"I, the monk Gjon, sonne of Gjorg Ukcama, who hath finished this knowynge that ther is no thynge wrytene in owre tonge about the Brigge of the Ujana e Keqe and the euil whyche is upon us, and for the love of owre worlde."

Or the novella can be read on an allegorical level. Kadare lived during the brutal dictatorship of Enver Hoxha, so most of what he wrote is purposely veiled in hidden meaning. This tale could be the bloody history of his people, possibly present-day [well, when Kadare wrote it in 1976-78] events. The author used the conflict of the 14th century as a metaphor. The man walled up in the bridge, a sacrifice to propitiate the bridge, seemed like a symbol that Albania would not progress without violence and shedding of blood. The short chapters ranging from one to five pp. brought to my mind old Hollywood movies where tearing off calendar pages would indicate passage of time. I have read other Kadare and he can be difficult to understand, but this parable seemed unambiguous. It reminds me of the surreal, grotesque stories of Kafka in how this story and those of Kafka's can have layered meanings. The atmosphere of desolation and foreboding is conveyed marvelously throughout. ( )