Uccelli di rovo - I giovedì della signora Giulia (1977)

Probably in high school or after really good

153/16 ( )

Ha van bestseller-iskola az Egyesült Államokban (és hogy a fenébe ne lenne), akkor ez a könyv egyértelműen tananyag benne. Generációkon átívelő szenvedélytörténet szerelemmel, háborúval, és mellesleg egy ország, Ausztrália születésének krónikája. Ami elég egzotikus színtér ahhoz, hogy az ember könnyes szemmel simogassa miatta a leárazáson vett földrajzatlaszát, ugyanakkor mégis számos ponton kapcsolódik az angolszász kultúrkörhöz, így ismerős a piacképes olvasó számára. Már az első hatvan oldalon kapunk szadista apácákat és egy megalázó tetvetlenítést, amikor pedig feltűnik a színen Ralph atya, és tökéletes kis katolikus testével pucéran kiáll az esőbe – hát valószínűleg ez volt az a pont, ahol a kiadói olvasószerkesztő szeme helyén elkezdtek pulzálni a dollárjelek, mint Dagobert bácsinak a Kacsamesékből.

És hát van itt még valami, ahogy Columbo mondaná. Amíg az Elfújta a szél egy álfeminista regény*, addig a Tövismadarak úgy ahogy van, a női emancipáció eposza. Amíg Fee még aláveti magát férjének, tökéletesen betöltve a női szerepkövetelményeket (bár hogy mi zajlik benne közben – arról jobb nem is tudni), addig lánya, Meggie fel tud lázadni, és kilép borzasztó házasságából. Justine pedig, a legfiatalabb már ízig-vérig emancipált nő, a modern kor szülötte, akinek az olyan, Semjén Zsoltot csodásan bizsergető szavak, mint Isten, család, haza és szalonkavadászat, annyit sem jelentenek, mint egy bakfitty. A Tövismadarak azonban nem programbeszéd, mert McCullogh nem állítja egyértelműen, hogy ez vagy az a nemzedék boldogabb, mint a másik, legfeljebb azt, hogy boldogságáért vagy boldogtalanságáért képes vállalni a felelősséget.

Szóval soha rosszabb bestsellert. Persze néhol fájdalmasan agyon van dramatizálva egy-egy jelenet, és a férfi szereplők is meglehetősen túlkarikírozottak** – Ralph atya például nekem néha kifejezetten soknak tűnt. Ugyanakkor ezek az energikus, kemény és makacs nőalakok nagyon emlékezetesre vannak meggyúrva, a tájleírások pedig egész egyszerűen hibátlanok: Észak-Queensland meg Új-Dél-Wales ábrázolása már önmagában hátára kapná az egész 640 oldalt, hogy elnyargaljon vele. Amire csak annyit mondhatok: gyia.

* Értve ezalatt, hogy abban Scarlett önállósága tulajdonképpen csak azt a (nem is túl tudatalatti) célt szolgálja, hogy a lehető legalfább alfahímnek vethesse alá magát.
** Kivéve Contini-Verchese bíborost és pápai legátust, de hát ő tiszteletbeli nő. Vagy ahogy McCullogh megfogalmazza: „női lelke van”, ami a könyv kontextusában elég nyilvánvaló utalás a homoszexualitásra. ( )

Started off being entertaining, but the story lost me around the last third or so. I just wanted it to be over! ( )

One of the most beloved novels of all time, Colleen McCullough's magnificent saga of dreams, struggles, dark passions, and forbidden love in the Australian outback has enthralled readers the world over.

The Thorn Birds is a chronicle of three generations of Clearys--an indomitable clan of ranchers carving lives from a beautiful, hard land while contending with the bitterness, frailty, and secrets that penetrate their family. It is a poignant love story, a powerful epic of struggle and sacrifice, a celebration of individuality and spirit. Most of all, it is the story of the Clearys' only daughter, Meggie, and the haunted priest, Father Ralph de Bricassart--and the intense joining of two hearts and souls over a lifetime, a relationship that dangerously oversteps sacred boundaries of ethics and dogma

I dont know if I would class this as "beloved" but I remember the mini series on the telly when I was growing up. It was one of the reasons I picked up the book. Both the book and the TV series present a wild, harsh and open landscape in Australia. The main memory of the book is the scandalous relationship between Father Ralph and Meggie - the priest already having been ordained and sent out to the parish at the same time as Meggie is born, and after years of resisting, they finally have a sexual relationship which produces a son. The relationship ceases as Father Ralph moves up the ranks in church and ultimately has to confront his past and his feelings as his son follows him into the church.

Rather than "beloved" I would use the word "Iconic", both as a piece of literature, but also as Australian novel, especially since the subsequent child abuse stories that have come out from within the church (I think Meggie was over age of consent before she entered in the sexual relationship with Ralph but it was borderline). ( )