Politkovskaya`s book about the political landscape of Russia in the early 2000s. The most shocking thing is that all of these happened already 20 years ago.... ( )

Ez egy húsz éves könyv. És az a legrosszabb benne, hogy akiről írták, még mindig Oroszország elnöke. Aki viszont írta, halott. Putyin születésnapján lőtték le, micsoda véletlen! Mindezt nehéz nem a kozmikus reménytelenség metaforájaként értelmezni.



Az értékelő meg mit csináljon ilyen körülmények között? Hogy lehet a "jó vagy rossz" skálán elhelyezni egy ilyen kötetet? És most nem csak a háttérre gondolok, hanem a műfaji problémákra is. Ez ugyanis egy napló. Egy újságíró napi benyomásai a 2003-2005-ös évekből. Jobbára szerkesztetlen, nincs gatyába rázva, tele van ismétlődésekkel, sok helyütt az indulat érezhetően szembemegy a gondos, tiszta mondatalkotással. De azt hiszem, pont ez teszi hitelessé. Helyenként csüggesztő monotonitása az a fajta érzés, amit egy oroszországi értelmiségi nap mint nap érezni kénytelen: hogy nincs igazság. Az pedig, hogy nekünk ennek ellenére van igazságérzetünk, Isten rossz vicce, fifikás büntetés egy ismeretlen bűnért.

A kötet tulajdonképpen azt az időszakot vizsgálja, amikor Putyin második elnöki ciklusának nekifutva elkezdi valóban felszámolni az amúgy sem különösebben vitális orosz demokráciát. Megteheti, mert a rivális pártok renoméja a padlón, a lakosság passzív és fáradt, igazából csak arra vágyik, hogy hagyják békén heverni a sárban. A hangulatot a csecsen háború és a mindennapos terrorcselekmények (Dubrovka, Beszlán) határozzák meg - Putyin pedig az ezek nyomán kialakuló idegengyűlöletet felhasználva szilárdítja meg hatalmát, és a szükségállapotra hivatkozva suba alatt felszámolja a nem hozzá lojális oligarchákat, valamit az ellenzéki kezdeményezéseket.

Ez a két elem Politkovszkaja naplójának központi motívuma, ezzel foglalkozik a szerző legtöbbet: a csecsen válság és a belpolitika putyini "megtisztítása". A hivatalos retorika szerint utóbbira azért van szükség, hogy az előbbi helyzetet megoldják, de igazából pont fordítva van: az oroszok érdekeltek abban, hogy a csecsen helyzet tovább eszkalálódjon, mert ez legitimálja a nyílt jogsértéseket az ellenzéki pártok és a "nyugatos" civilek ellen. Akik tehetetlenek, hiába folyamodnak a joghoz, a néphez védelemért, mert a jog a hatalom gyurmája, a népnek meg momentán más dolga van. Nem arról van szó, hogy szeretné Putyint (az oroszok többsége éppúgy tudja, hogy a politikusokon nincs mit szeretni), hanem egész egyszerűen fél. Félelme sokszínű: retteghet a csecsenektől, retteghet Putyintól, retteghet a NATO-tól. Akárhogy is: nosztalgiával gondol vissza az időre, amikor még tőle féltek, és bizsergeti a gondolat, hogy ha a hadsereget szétlopták is, pár atomrakéta még akad, amivel zsarolni lehet a világot. Saját félelmét mások félelmével kezelné. Ő már letett arról, hogy jobban éljen - megelégszik azzal, ha más se él jobban.

Baromi nehéz valami pozitívat kiemelni ebből a könyvből. Talán azt, hogy tanulságos, mert közelről láthatjuk benne egy demokrácia felszámolásának folyamatát. Ebből lehet tanulni, már ha akarunk tanulni. Másfelől azért látszik, hogy vannak még bátor emberek. Mert Politkovszkaja bátor, mégpedig az a fajta bátor ember, aki nem azért áll ki az igazsága mellett, mert ettől valamit remél, hanem mert az igazságunk mellett egyszerűen muszáj kiállni. Ezt a fajta bátorságot a hatalomhoz dörgölőzők soha nem élhetik át, és ez frusztrálja is őket rendesen. Ezért próbálják meg a bátrakat lerángatni a maguk szintjére, a trágyába.

> Témoignages poignants
Difficile de traiter de la réalité de la Russie contemporaine sans en arriver à évoquer le cas de la journaliste Anna Politkovskaïa. Dénonciatrice inlassable du tournant autoritaire du pouvoir de Vladimir Routine, et en premier lieu de la guerre en Tchétchénie, elle fut assassinée le 7 octobre 2006 dans le hall de son immeuble. Les trois livres cités ici sont des recueils de ses articles pouvant être lus sans ordre précis. Ils fournissent un panorama de la vie politique russe des années 2000. Une situation dans laquelle partout les rivalités, les coups tordus, apparaissent dans toute leur absurdité, toujours plus directs, plus violents. Le pouvoir poutinien cache à peine tout son mépris pour une population victime de la pauvreté et de l’arbitraire, comme la guerre en Tchétchénie semble le montrer avec une évidence particulière. Mais Politkovskaïa parle aussi de gens qui, dans toutes sortes de secteurs, tentent comme ils peuvent de résister, malgré la pauvreté, aux menaces du pouvoir, à la corruption et à l’incurie de l’administration. On pourrait peut-être regretter que l’auteur fasse des choix discutables pour parler des victimes de ce système (Khodorkovsky, les courants des nationaux-bolcheviks...), ou tout simplement se laisser aller à un certain fatalisme qui contraste justement avec la rare lucidité dont elle fait preuve. Reste un témoignage des plus prenants qui nous plonge au plus vif de cette situation.
--Marck Wasnicwski - BIBLIO 46 Livres de Russie

Det här är en intressant bok. Författarens kritik av det ryska politiska samhället i allmänhet och Putin i synnerhet är viktig. Jag fick flera insikter i hur fördjävligt det faktiskt är. Att en "modern" ledare som Putin så flagrant kan avskaffa demokratin utan att folk opponerar sig ordentligt... Fast Politkovskala gjorde ju det. Hon blev mördad.

Men "Rysk dagbok" är lite för tungläst. Lite för tråkigt skriven. Jag vet inte.. kanske skulle den redigerats lite annorlunda. Kanske skulle ämne för ämne behandlats istället för att det strikt kronologiskt (med datumrubriker) redovisats. Det skulle, tror jag, ge en mer samlad bild över skeendena vid tex gisslandramerna i på teatern i Moskva och skolan i Beslan. ( )

http://vehesse.free.fr/dotclear/index.php?2006/11/17/183-douloureuse-russie ( )