Jó ismerősünk, Patrick Melrose a regényfolyam záró két fejezetében nekilát, hogy elnyerje jutalmát: a társadalmi konvenciókba való harmonikus betagozódást. Feleség, gyerek, miegymás, egy dolgos élet díja, ahogy mondani szokták. Kívánja a normalitást, de mivel a múlt árnyai ott állnak mögötte, és reszelős, kárörvendő kuncogással a kezüket dörzsölik, ezért viszonyuk leginkább Tom és Jerry kapcsolatára emlékeztet, ahol Patrick Tom, a normalitás pedig Jerry, aki bár könnyű prédának látszik, de hát tudjuk, végül meg fogja szívatni a szürke kandúrt. Ha az első három kisregény középpontjában az apa, az apa halála és az apa okozta traumák álltak, itt az anya, az anya betegsége és halála körül tömörül a szöveg – és ha az öreg nemző esetében az volt a kérdés, amit tett, az anya esetében az, amit nem tett, és hát magunk közt szólva ez is elég súlyos örökség.

Erős kérdésfelvetések és botrányosan szuggesztív képek sorjáznak itt is, bár megvallom, én az előző kötetet egy picit jelentőségteljesebbnek éreztem. Most mintha Aubyn túl sokat támaszkodna Patrickre, arra, hogy ő hogyan vezényli le a környezetével folytatott szikrázóan szellemes dialógusokat. Persze meg kell hagyni, Patrickre lehet is támaszkodni, mert az ő kétségei, vívódásai és tündökletes iróniája (ami gyanús átfedést mutat a narrátor szintúgy tündökletes iróniájával) jószerével elviszi a hátán az egész sztorit. Sőt, időnként még a sztori hiányát is. Ő világítja be Aubyn regényciklusát – ha osztanának Nobelt nem csak életműveknek, de főszereplőknek is, bizton számíthatna egy nominációra. Az én szavazatomat már bírja. ( )

This is so not my regular read. The drug-addled idle rich, awash in ennui? Hell no.

Still, I enjoyed the heck out of this slim volume, the second of five in the Patrick Melrose series. There is not really a single likeable character in the mix, everyone is out for themselves, including Melrose himself, though, while he's a slave to all his desires, he's also constantly balancing the knife-edge of suicide-by-indulgence.

All in all, it's as fascinating as watching a slow-motion car wreck. ( )

Massive jump in time from the first book, 17 years forward where the damaged Patrick has grown into a deeply troubling young man, who seems hell bent on wanton destruction of his own life and doesn’t seem to care who he pulls down with him. Sadly the characters around him are awful enough for you not to care if they get caught in the destructive wake of Patrick, who says goodbye the the father who made him what he is.

A good description of the strange and stupid world of drugs. Unfortunately, drugs are very boring so some parts can drag on a bit. But the writing is so good, I really liked to read it. Will soon read the third part of this tale of bad, useless upper class people. Recommended, but read them in correct order. ( )

Still funny, but tough going. ( )