Zhenyun Liu
Autore di I Did Not Kill My Husband
Sull'Autore
Fonte dell'immagine: www.china.org.cn
Opere di Zhenyun Liu
Ground (Chinese Edition) 1 copia
Etichette
Informazioni generali
- Nome legale
- 刘震云
Liu Zhenyun
Лю Чжэньюнь - Data di nascita
- 1958
- Sesso
- male
- Nazionalità
- China
Utenti
Recensioni
Liste
Premi e riconoscimenti
Statistiche
- Opere
- 14
- Utenti
- 71
- Popolarità
- #245,552
- Voto
- 3.4
- Recensioni
- 3
- ISBN
- 33
- Lingue
- 8
Érdekes regény fordulatos sztorival, ami helyenként nagyon mulatságosan ábrázolja az ázsiai nepotizmust és a tisztviselők kacifántos hierarchikus viszonyait. Cincálgatja a hatalom bajszát, de azért olyan hú-de-nagy leleplezésre ne számítsunk tőle – alapvetően mindig azon a határon belül marad, amit a kínai cenzorok (érzésem szerint, nem ismerek ugyanis egyet se személyesen) még nem satíroznak át piros alkoholos filccel. Önértékén szórakoztató, és magas az egzotika-koefficiense is – lehet, ezen változtatni kéne, de én még mindig már attól érdekesnek tartok egy regényt, hogy kínai író írta és Kínában játszódik. Eddigi tapasztalataim szerint kínai jellegzetesség például e regényben az, hogy nem sokat dolgozik a szereplők jellemfestésén – ezért néha azok döntései előkészítetlennek, odavetettnek tűnnek. Másfelől hiányzik a könyvből valami meghatározhatatlan „irodalmiasság”, ami Európában még a minimalista prózákat is jellemzi – olyan az egész, mintha nem is regényt, hanem tanmesét olvasnánk bizsergető szólásmondásokkal megfűszerezve, mint amilyen a „hangyaboly is tönkreteszi a gátat, letépett rügyből nem fakad virág, kis hibából nagy hiba fakadhat”, vagy a "Igaz a mondás: ha nem sikerül felkötnöd magad egy fára, próbálkozz egy másikkal, nehogy kárba vesszen a fáradozásod!" (Bár ez utóbbi hagyományos voltában kétkedem.) Fura, de megszokható, sőt: a maga korlátaival együtt finom élmény prózában ilyen hangot hallani. Egy másik jellegzetesség (nem állítom, hogy kínai jellegzetesség, szóval csak sima jellegzetesség), hogy a szerző bizonyos időközönként pár bekezdésben összefoglal mindent, ami addig történt, meg azt is, ami a többi szereplővel történt addig, amíg nem láttuk őket (és amit amúgy magunktól is kitaláltunk, meg annyira nem is érdekelt minket) – mondjuk ez már picit idegesített, de fogjuk rá, hogy ha a szappanoperákban lehet ilyen mankót nyújtani azoknak, akiknek problémája van a rövid távú memóriájával, akkor regényben miért is ne?
Végeredményben tehát tudom ajánlani Li Xuelian meséjét mindenkinek, akit érdekel a kínai próza, és az, hogyan jut el egy parasztasszony odáig, hogy a kínai bürokraták úgy rettegjenek tőle, mint a rusnya ángliusok William Wallace-tól. Hogy a kötetben olvasottak a gyakorlatban alkalmazhatóak-e köztisztségviselők bosszantására, azt majd egy későbbi karcban megírom.
* Aranylótusz a Szép asszonyok egy gazdag házban c. kínai kultregény negatív főszereplője, a szép, de gonosz és csapodár gyilkos asszony – ilyen értelemben Aranylótusznak nevezni valakit elég egyértelműen lebüdösk_rvázásnak számít.… (altro)