Milton Shulman (1913–2004)

Ez a könyv részben háborús munka, ami Normandiától a német vereségig követi végig a nyugati front eseményeit, részben pedig elmekórtani tanulmány: hogyan lehetséges, hogy szakképzett, profi tisztek hagyták magukat ide-oda ugráltatni egy látványosan beszámíthatatlan békagyík által, aki tulajdonképpen tizedesi rangnál magasabb rendfokozatot nem is tudott felmutatni. A maga korlátozott céljait Shulman tökéletesen teljesíti, bár néhol leegyszerűsítő, néhol sematikus, és ami azt illeti, lényegesen több térképmellékletet is el tudtam volna viselni. Legnagyobb erénye, hogy forrásként felhasználja a német hadvezetés krémjével készített személyes interjúkat, így mintegy belülről-közelről látjuk a Wermacht totális összeomlásának dübörgő crescendóját. (Ezt úúúúgy le akartam írni…) Sajnos az utolsó oldalon belefutottam egy shulman-i gondolatba, miszerint a tény, hogy a 2003-as iraki háború idején a németek szembehelyezkedtek az amerikai-brit koalícióval, arra engedtet következtetni, hogy birodalmi ambícióikat még nem adták fel. No, hát ez a marhaság akkora gyomrosként ért, lendületből le is csippentettem fél csillagot. Pedagógiailag. Amúgy fontos és érdekes könyv.… (altro)

The story of a family of pigeons in Trafalgar Square whose youngest son is called Preep because when he was hatched he was so odd-looking that his father yelled "Preposterous!". Though ugly, he was the delight of photographers. Until one day he is kidnapped by a strange man. The other pigeons are outraged and in protest go into hiding across London -- causing the photographers to become poorer because there were pigeons for tourists to have their picture taken with. Where was Preep? Being fattened to go into a pie to feed the unemployed man's family -- until the man's children fell in love with him and decided to just keep him as a pet. Then the man (who has found a job by now) begins to wonder if the news story about the missing pigeons is related to the little one he captured -- and decides to return Preep.… (altro)