Ferdinand Oyono (1929–2010)

This takes place in the colonial period of Spanish Guinea, now Cameroon. A dying man's journal is used to turn it into the story of Toundi, whose father's cruelty drives him from his home at a young age. He seeks shelter with the Catholics, thus becoming a Father's Houseboy. But when the Father dies, he becomes the Houseboy of the Commandant of the White's settlement. Here, things don't go so well, and the reader will have some hilarious moments as Toundi tries to puzzle out the behavior of the various Whites that he serves. But the reader will also find moments of anger, indignation and disbelief at the injustice done to the Natives to appease the consciences of the immoral Whites.… (altro)

meglepődtem, mert nem tartott ki addig, amíg hazaértem. (Pedig annyira nem a világ végén lakom.) Úgyhogy hamarabb fejeztem be, mint ahogy kitaláltam volna, mit írjak róla – mindegy, improvizáljunk.

Ad1: ez egy igen olvasmányos könyv, mint a fenti ábra mutatja.
Ad2: afrikai irodalom esetében szokatlan az is, hogy ez egy ennyire átgondoltan szerkesztett könyv – három jól elkülönülő, egymásból építkező egységből épül fel. Az elsőben Meka (az „öreg néger”) értesül róla, hogy érdemei elismeréséül egy igen-igen illusztris fehér ember ki fogja tüntetni. Ezen kívül ebben a részben tulajdonképpen nem is történik semmi – mégis, a könyv felét ez teszi ki. Ugyanis Meka, valamint Meka tág értelemben vett családja a hírnek úgy megörül, hogy fergeteges szomszédolásba kezdenek vagy 100 oldalon keresztül. Ami igen szórakoztató, mert ezek a kameruniak bűbájos vendéglátók. A második szakasz maga a kitüntetés, illetve a kitüntetést követő buli leírása. Ez is remek rész: sziporkázó iróniával ragadja meg gyarmatosítók és gyarmatosítottak találkozásának abszurditását, és azt, miképp ébred rá Meka ennek az egész kitüntetés-hacacárénak a káprázatos hiábavalóságára. Aztán van a harmadik rész, amikor is Meka hazatér, és a már említett rokonsággal jól kitárgyalják ezt az egész ügyet.
Ad3: ez a fránya harmadik etap viszont a torkomon akadt. Jó, hát karneváli hangulatban sistereg a falu Meka körül, mindenki elmondja, ami a szívét nyomja, és ezzel konkretizálják kicsit az író üzenetét, majd a végén ellőnek egy geget – csak épp az előző két részhez képest az egész olyan esetlegesnek és valahogy levegőben lógónak tűnik. El van maszatolva. Ha húsz oldallal rövidebb a könyv (vagy másik húsz oldallal végződik), talán még a legjobb afrikai regénynek is nevezném, amit valaha olvastam.

Ettől függetlenül azoknak, akik épp szeretnének megismerkedni Fekete-Afrika irodalmával, mindenképpen ajánlom. Egyfelől gördülékenysége miatt, másfelől meg azért, mert az a vendégjárás az elején, az epic.
… (altro)

Houseboy is Ferdinand Oyono's first work, an anti-colonial narrative that takes place during the last years of the French control of his native Cameroon.

This is a novel that softly, softly got its hooks into me. As I started, I thought the opening plot device of finding the diaries of the dying protagonist, Toundi, and then recounting them was trite. I didn't care for Oyono's terse, abrupt and staccato prose.

As I ended, I had forgotten that I was reading a diary, for it reads nothing like one, and nothing about the language Oyono chose bothered me. Instead, I sat, mesmerized, in the way you do when watching a traffic accident unfold before you: powerless but unable to look away.

To say that Houseboy is anti-colonial literature is a bit of an understatement. On one hand it is a scathing portrait of the French overlords' cruelty toward a population that they viewed as not much more than property. It is also an indictment of the lie behind the policy of assimilation — learn to speak French and ape our manners and we will welcome you as Frenchmen — as almost every French person shudders at the thought of that actually happening.

Most of all, however, it is a mirror for the hypocrisy upon which the whole system was built. On the surface there is a strong thread of Christianity being wielded as a tool of "civilization", while the actions of its proponents belie every precept it teaches. The French elite speak knowingly of the lack of moral fiber among the natives when, in fact, the behavior of those speaking is far worse than those they criticize. In the end, they turn on Toundi, not because he has committed a crime, or because they are sadistic and brutal, but simply because they know that he has seen their hypocrisy and they cannot stand to see that knowledge in his eyes.

Houseboy's power comes from the scope in which it makes its statements. It shows you what it needs to show in the everyday life of a houseboy, not in the events of revolution or the political struggles that eventually threw off the colonial yoke. It makes you think of Arendt's phrase about the "banality of evil."

Oyono didn't write for long. He moved into politics, becoming a diplomat and a cabinet minister for President Biya before dying a couple of years ago. It would have been interesting to get one more book out of him from the viewpoint of 50 years after independence that showed how he saw things now.

Recommended.… (altro)