Artur Lundkvist (1906–1991)

Krigarens dikt vill vara ”en sannolik framställning av Alexander den Stores handlingar och levnadsöden”. Den följer Alexander från uppväxtåren i det gröna Makedonien, under spänningen mellan fadern och modern, och fram genom det stora fälttåget mot Persien, med belägringen av Tyros, intagandet av Egypten, slagen vid Issos och Guagamela. Efter intåget i Babylon, den tidens storstad med alla dess märkvärdigheter, följer erövringen av Asien ända till Indien och marschen tillbaka genom den fruktade Makranöknen, Alexanders plötsliga insjuknande och död i Babylon och den döendes rannsakan av sitt korta men sällsynt händelseladdade liv.

Berättelsen eftersträvar att med stöd av den nyaste Alexanderforskningen ge en allsidig och balanserad bild av den store erövraren. Utan att vare sig hylla eller nedvärdera honom utgör den ett försök att blottlägga de sammansatta drivkrafterna hos Alexander, samspelet av medvetna och omedvetna inslag, under föreställningen att hans livsgärning ska bli en dikt, motsvarande den homeriska Iliaden och legenderna om Dionysos. Han ställs samtidigt i förhållande till sina älskare och älskarinnor, till Zoroasters lära och de indiska Gymnosofisternas tänkesätt, till de olika religioner och kulturer han möter.

”Krigarens dikt” är avsiktligt hållen i de gamla historieskrivarnas sakliga, krönikeartade stil, komprimerad men ändå åskådlig.… (altro)

Kíváncsi voltam, egy svéd mennyire hitelesen tudja megalkotni a maga Dzsingisz Kán-képét – nos, gondolom, nem rosszabbul, mint egy orosz vagy egy magyar. De erről nyilván Dzsingisz Kánt kéne meginterjúvolni. Lundvkist könyve a nagy mongol birodalomalapító élettörténete két síkon elbeszélve: egyfelől az öregedő vezér visszatér Karakorumba, ahol elmélkedik a hatalom kérdésein, másfelől meg a hatalom kérdésein elmélkedve visszatekint pályafutására, amely a földtörténet legnagyobb karrierjeinek egyike. E könyv egyfelől egy nagyon korrekt és színes leírása a mongolok történetének és szokásainak – de ennél is lényegesebb, hogy egy megtörhetetlen akarat birkózását mutatja be a tér és idő végtelenségével. (Megtörhetetlenség vs. végtelenség – vajon ki lesz a győztes?) Dzsingisz Kán lenézi a „kőből épült városok semmittevőit”, hisz ő a sztyepp fia, aki csóvát vet a falakra, hogy szívének kedves pusztát teremtsen a helyükön. Őt a nomád harcos éthosza vezeti, akinek a halál kiteljesedés, hozzátartozik a léthez (a más halála éppúgy, mint a sajátja), a város viszont egy gyanús, korlátozott tér, ahol egy új, övétől idegen kultúra épül. Én megértem Dzsingisz Kánt, hisz Tengri sarja volnék magam is (jó, némi jász, sváb, szerb és tót beütéssel – mit csináljunk, ilyen ez az etnikai homogenitás: magyar módra), biztos jó érzés lehet vágtatni a síkon, miközben zsíros hajam lobog a szélben. De a földeket újra bevetik, az elűzött népek visszatérnek, és a városok újra felépülnek – még ma is állnak, amikor már Dzsingisz Kánnak híre-nyoma sincs. Örökkévalónak tűnnek, amíg a mongol világbirodalom csak egy nem is túl hosszú fejezet volt a történelemben. Szerintem jól van ez így. A sztyeppén ugyanis nincsen könyvtár.… (altro)

KLASSISK LUNDKVISTROMAN I POCKET

Livsälskare, svartmålare från 1974 är Artur Lundkvists fantasi om den spanske målaren Francisco José de Goya. Det är en konstnärsroman av yppersta klass, där Lundkvist tränger in i det konstnärliga skapandets mysterier. Det handlar om konstnären och yttervärlden, om visionen och samvetet, om konstens demoner och änglar, och det handlar om den svåra tillvaron för en europeisk konstnär kring sekelskiftet 1800 i tider av krig och umbäranden. Lundkvist hanterar sin fantasi om Goya med fast hand, djupt förankrad i den kärva samtiden, men också med stor och fri fantasiflykt. I förlängningen blir boken om Goyas konst minst lika mycket boken om Lundkvists egen konst.

Med förord av Jan Arnald.… (altro)