Vilmos Csányi

Az evolúció legképtelenebb, sületlen, hagymázos ötlete minden kétséget kizáróan az ember, becenevén a Homo sapiens. Öt-hatmillió éve a bioszféra üde színfolt lehetett a bolygón sokféle állattal és növénnyel, amelyek között persze szép számmal voltak mulatságosak, netán bolondosak is, mint azt példáim igazolták, de az ökológiai rendszer kiegyensúlyozott volt, és úgy tűnhetett, hogy megalapozott, tartós jövője sok százmillió évre biztosítva van. És ekkor a rendszer finom, olajozott kerekei közé por, homok, autóroncsok, kátrány, mindent feloldó savak és lúgos, enzimes mosópor került. Recsegés, ropogás, pattognak a fogaskerekek, égett fémszag, füst és korom. Mi történt? Egy csimpánzméretű, a fák ágai között kiegyensúlyozottan élő derék majom megőrült.… (altro)

Csányi több munkáját már olvastam, akár tankönyveket is és mindig kiválónak találtam a stílusát. Élőszóban is látszik az elképesztő tárgyi tudása, miközben ezt kifejezetten szellemesen és viccesen tudja előadni.

Ez a könyv egyfajta összegzés mindarról, amit az emberi fajról, az ember a társadalomban betöltött szerepéről, és mint egyszemélyes csoportról a tanár úr megismert. Az anyag nagyon tömény, még akkor is, ha sok napilapban és hetilapban megjelent publicisztika - mely érthető okokból egyszerűbb - is tarkítja. A fejezetek összessége számomra nem egy jól körülhatárolható elméletet ad elő, inkább "csak" egy alapos morfondírozás a világ dolgairól.

Az összegzés annyiban is igaz, hogy nagyon sok részletet már olvastam Csányitól korábban. Ezek egy része a korábbi tálaláshoz képest bővült. Voltak persze új, kifejezetten érdekes példák is. Kevés olyan eset volt, amikor a tudományos nyelvezet annyira összetetté vált, hogy már én sem tudtam követni. Ez más tudományos, tudományos népszerűsítő munkákat ismerve alapvetően dicséret.

A test halál utáni sorsáról írt rész fizikai szempontból erősen taszító, mégis tanulságos anyag. Az ezzel párhuzamosan vezetett, az élet lezárásáról írt rész metafizikai szempontból tökéletes, szinte költői. Látszik, hogy Csányi egy bölcsen végigvitt élet tapasztalatát adja át a nála fiatalabbaknak.

Néha zavaró, hogy a publicisztikák dátuma valószínűleg el lett rontva, mert későbbi eseményekre is hivatkoznak, ráadásul bő tíz évvel mind korábbi, mint a könyv megjelenése. Persze az is felmerülhet, hogy utólag lettek az anyaghoz fűzve gondolatok, de erre nincs utalás, ami miatt ez nem lenne elfogadható.

A töménység miatt nagyjából fél év alatt értem végig.

Olvasásra mindenképpen javasolt.… (altro)

Professor Csanyi's book, translated in 2000 by Richard E. Quandt, is a summary of the findings and insights gained from years of study into dog-human relationships at Eotvos Lorand university in Budapest.

The book begins by tracing the origins of dogs and their descent from wolves. It goes on to talk about the basic attributes of dogs, including their bond with humans, their emotions, the importance of rules to them, and their ability to co-operate and solve problems.

That is followed by excerpts from the observational records of the activities of Professor Csanyi's own two dogs.

Then comes a chapter on the scientific study of the animal mind, including a note on the importance of observation, theory and proof.

Finally, there is a chapter entitled "How to Be a Dog Owner" which considers the basic psychological make-up of dogs (friendly, protective, independent, etc) and also the basic human personality categories (extrovert/introvert, dominant/timid, trusting/distrustful, etc) and seeks to match the one to the other.

Professor Csayni's book is a pleasing mix of science and anecdote which will please both animal ethologists and dog-lovers. It is a nicely-balanced appreciation of the different aspects of the relationship between dog and owner.… (altro)