Azt hiszem, nem vagyok egyedül azzal, hogy tartok a „kortárs magyar” nyomasztástól, de itt nem kell. Nagyon jó volt olvasni ezt a hiteles gyerek- majd kamaszhangot, ahogy mesélte azt, ami lehetett volna lehangoló is, de mégsem volt. Csak mondta, egyszerűen, a világ legtermészetesebb módján, és a fejezetek végén úgy eltalált, hogy csak pislogtam. Nem ütött, főleg nem agyon, de meg kellett állni egy pillanatra. Szerettem a hangulatát, sütött a nap rám, amíg olvastam. Pedig ha csak a történésekre gondolunk, lehetne ez színtiszta nyomasztás is. De nem az. Újra kéne olvasni, hogy megfejtsem, hogy csinálta. ( )

Egyszer pár mondatot hallottam a szerzőtől élőben és az alapján is egy nyugodt, lényeglátó, bölcs, de kissé keserű ember képe alakult ki bennem.
Hasonlóan jó politikai, kulturális helyzetelemzést olvastam tőle hetilapokban.
Ettől még persze nem feltétlenül jó író, de legalábbis pozitív benyomást kelt.

Ez a regény egy hatvanas-hetvenes évekbeli fiatal kamaszkorát követi végig. A fejezetek viszonylag lazán kapcsolódnak, kissé azt a benyomást keltik, hogy önállóan is megjelentek hetilapban, a novella rovatban. Ez az érzés annyiban nem jó, hogy a regénytől többet vár az ember, mint néhány Nők lapjától. A kortárs irodalomnál nem először van ilyen érzésem.

A történet egy átlagos vidéki gyerekről szól, aki szeretne gitározni, minél többet csajozni, megismerni a világot. A helyszínek, életképek többsége ismerős, bár kicsit fiatalabb vagyok a szerzőnél, mégis visszahozza a gyerekkori emlékeket. Részben talán azért, mert ez a világ a tévén keresztül is visszaköszönt a nyolcvanas években.

A szereplők mindennapi küszködéseit, a nihilt, a kivagyiságot jól lehet érzékelni. Az egyes szám első személyű leírás, a mosdatlan száj, a kissé tudatlan főhős elidegenít, de végül együttérzést vált ki. A fiú néha mosolyogtatóan bután, sután fogalmaz. A szándékoltan elnagyolt barátok, ismerősök szinte mindig név nélkül szerepelnek, így ki sem derül, ha "a haverom" vagy "a lány" épp egy új személyt takar.
A szenvtelenül bemutatott haláleseteknél nem lehet tudni, hogy a fiú nem is érti, hogy mi történt vagy ezzel a megoldással hárít.

Bár különösebb fordulat nem volt - az összemosott szereplők miatt talán nem is lehetett - mégis komollyá, elgondolkodtatóvá vált a regény vége.

Érdemes elolvasni. ( )